Salamin Pál: Vízrendezések 1. Síkvidéki vízrendezés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1966)

1. Alap-folyamatok - Vízgazdálkodási szempontok

egyenletek egyes változatlan tagjaiban elkövetett hibák az összehasonlitás során nem éreztetik különösebben a hatásukat.

A valószinüségszámitási és ezen belül a matematikai statisztikai módszereket fokozottan alkalmazhatjuk a véletlen tömegjelenségek vizsgálatának a területén. Ezen az utón tehát, amint az előzőekben néhány példában már láthatjuk, objektiv törvényszerűségeket állapithatunk meg. Ezen a módszertani területen még további nagy lehetőségek előtt állunk. Nagy előnyük a va- lószinüségszámitás és a matematikai statisztikai módszerek alkalmazásainak, hogy lehetővé teszik a hatékonysági vizsgálatok fejlesztését. [122-126]

A vizháztartási vizsgálatok végzésével kapcsolatban rá mutatunk még arra is, hogy a vizsgálatok keretei csak a vizháztartási tér- és időegységek lehetnek. A természetes vizgyüjtő egységektől, a vízgyűjtőterületektől elszakadva és leegyszerüsitett eszmei öblözeten végezve például vizsgálatainkat, általában elszakadunk a vizkárt alakitő tényezők hatásának felülvizsgá- lási lehetőségétől, s ezzel a tervezési eljárásnak a fizikai utón lehetséges ésszerű egyszerüsitési utjától.

A továbbiakban egy átfogó jellegű vizháztartási vizsgálattal és az ösz- szegyülekezési folyamatok legjelentősebb jellemzőinek egyikével, a léfolyási tényezővel foglalkozunk, majd röviden összefoglaljuk azt az egy-két történeti vizhozam-adatsort, amit a síkvidéki vizgyüjtőterületeinkről ismerünk, végül ismertetjük a belvízi kísérleti területeink felépítését.

1.52. A részletes vizháztartási vizsgálatok egy példája

A továbbiakban bemutatjuk a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság területén Somogyi M. és Radványi R. által irányított részletes háztartási vizsgálati munka eredményeit L57J. Ennél a vizsgálatnál a kereken 900 km^ kiterjedésű a Dunavölgyi felszíni vízrendszerünk következő négy önállónak mondható részét választották ki (4. ábra).

Az első önálló rendszer a Duna-Tisza-csatornarendszer (4. ábra), amely a XXX. csatorna beeresztő zsilipének, valamint a Dunavölgyi-főcsatornán (DVCS) levő Sári-Zsilipnek a lezárásával függetleníthető a tőle délre levő csatornáktól. Ily módon a Duna-Tisza-csatorna (DTCS) befogadóként vezeti a soroksári Dunaágba a Dunavölgyi-főcsatoma felső szakaszáról, valamint a XX. csatorna vízrendszeréből a XX. Árapasztón keresztül érkező vizeket. A rendszer gravitációs vízszállító képességét, valamint a kialakuló vizszineket igen nagy mértékben befolyásolja a soroksári Duna- ág vízállása. A rendszeren belül a Dunavölgyi-főcsatornába torkoló XXVI. csatorna tehermentesítésére szolgál a hasonló nevű Árapasztó-csatorna, amely közvetlenül a Duna-Tisza-csatornába biztosit megcsapolást.

A második, a Középső-rendszer (4. ábra) csak szivattyús utón vízteleníthető a Szunyogi-szivattyútelepen keresztül, tekintettel arra, hogy a gravitációs levezetés lehetőségét dél felé a Dunavölgyi-főcsatornán levő- 112 -