Salamin Pál: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III/A (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

1. Felszíni vízelvezetés

leges tengelyen pedig a hidrológiai-hidraulikai-gazdaságossági elemzés (1. "Mezőgazdasági vizgazdálkodás I" 3.133.5 fejezet) eredményeként kapott leggazdaságosabb fajlagos vizhozam értékét (q ) tüntettük fel. Az összefüggést jellemző görbe a talajok kötöttségének növekedésével egy szakaszon ( a vályogos agyagok tartományáig) emelkedik, majd a szikesek tartományában süllyed. Az emelkedés részben a nagyobb kötöttségű talajok kisebb viznyelő képességének, részben a vályogos talajok jobb termőképességének következménye. A süllyedés a szikesek rossz mezőgazdasági szerepét tükrözi.

1.222. A fajlagos vizhozam meghatározás a tározódást folyamatnak figyelembevételével

A tározódási folyamat figyelemmel kisérése segítséget adhat a mezőgazdasági nagyüzemeken belüli "kis" vízgyűjtők, valamint a számtalan nagy üzemet összefogó természetes "nagy" vízgyűjtőterületek vízelvezetési feladatainak megoldásánál.

A "kis" vízgyűjtők esetében a nagy intenzitású, de rövid időtartamú esőzések és az olvadások időbeni folyamatát kell a (28) - (31) egyenleteknek megfelelően szembeállítani. A vizsgálat előkészítéséhez tehát fel kell tárni részben a különböző valőszinüségU csapadékok időbeli alakulásának törvényeit (1. (13)- (16/b), részben a talajba szivárgás időbeni folyamatának jellemzőit (1. (22) - (25). A két folyamat szembeállításánál a lefolyás kezdetétől végéig lefolyt vízmennyiséget keli összegézni:- 34 12. ábra