Salamin Pál: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III/A (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

1. Felszíni vízelvezetés

V

(46)

ahol q a (28) - (31) egyenletek szerint állapítható meg. A különböző valószínűségű csapadékok esetére Így meghatározott összes felszíni viz mennyiségét a mezőgazdák által előirt tűrési Idő (t ) alatt kell elvezetni a vízgyűjtőről. Ennek megfelelően a mértékadó fajlagos vízhozam értéke a következő:

S: = ~T~ és Qt = ~T~ F = T~’ <47>

o o o

= / q dt,

ahol

F a vízgyűjtőterület kiterjedése.

Ez az eljárás a "Mezőgazdasági vízgazdálkodás I" 3.134. fejezetben közölt eljárás finomítását jelenti.

A "nagy" vízgyűjtőterületek esetében Csipái I. a késő őszi-téli-kora tavaszi vizháztartási körülményeket vizsgálja felül. Először is folyamatosan ösz- szegezi erre az időszakra a csapadék (Cggz ^) és a párolgás (Pggz t^) különbségét mindaddig az időpontig, amig a talaj VK (19) értékig telitődik

__m cLx

(

13. ábra). Azután megvizsgálja a telítődés után jelentkező egyes szélsőségesen esős időszakokat, s meghatározza ezekben a helyzetekben szükséges vizle- vezetési kapacitást:

2c*

(48)

o- 35 13. ábra