Salamin Pál: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III/A (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
1. Felszíni vízelvezetés
hőtakaró gyors olvadása és szélsőséges tavaszi esőzés kapcsolódik. Laza talajú^ területeken mint jelentős "megelőző" tényező szerepel a talajviz magas állása. A részleges mennyiségi előrejelzés részben a kiváltó csapadék "időelőnyén", részben a taiajvizállás, ill. a hótakaró-víztartalom folyamatos megfigyelésén alapszik. A csapadék időelőnyén alapuló előrejelzés ismeretes az előző tanulmányokból (1. a Hidrológia tárgyat), ezzel itt nem foglalkozunk. A taiajvizállás változásának figyelemmel kisérése, és egyidejűleg különböző valőszinUségU képzelt tavaszi kiváltó csapadékokhoz való kötése részleges előrejelzést tesz lehetővé. A hótakaró vizháztartásában bekövetkező változások folyamatos megfigyelése, és egyidejűleg különböző valőszinUségU képzelt olvadási menethez és képzelt tavaszi kiváltó csapadékhoz való kötése ugyancsak részleges előrejelzést tesz lehetővé. Ezek az előrejelzési megoldások uj megoldási irányt jelentenek. 1.13 Hidraulikai kérdések A síkvidéki felszíni vízelvezetés során vizsgálni kell: a talajfelszínen kialakuló nem permanens vizmozgást: a lepelszerU vizmozgást, a mikrobarázdás vizmozgást és a viz felszíni tározódását; az árkokban és csatornákban kialakuló permanens és nem permanens vizmozgást. 1.131 LepelszerU vizmozgás A talaj felszínén a csapadékvíz az eső tartama alatt összefüggő lepelben mozog. Ez a lepel a talaj mikroelemeinek megfelelően igen változatos alakú. S ugyancsak a domborzat mikroelemeinek hatására már az esőzés során is, de főként az eső befejezte után, eléggé gyorsan mikrobarázdás mozgássá bomlik. Hóolvadás során, miután a hótakaró az esőnél egyenlőtlenebből adja a vizét a talaj felszínére, ritkán alakul ki ez a mozgástipus. Fagyott feltalaj esetében azonban hóolvadáskor is megfigyelhető. A vizlepel vastagsága természetesen a lejtő mentén növekvő. Értéke, a csapadék és a beszivárgás intenzitásának függvényében, tized mm és több mm között változik. A sebesség (y) a lepelben a vastagság (y) függvényében a következőképpen alakul: v = ß . ym, (32) ahol eddigi vizsgálataink szerint- 26 -
