Salamin Pál: Mezőgazdasági vízgazdálkodás III/A (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)

1. Felszíni vízelvezetés

hatását Sági K. korrekciós vizsgálatainál 52 %,-os súlyúnak (még a csapadék- mennyiség hatásánál is nagyobbnak) Ítélte.

A lefolyó vizmennyiség időbeli változását a csapadék-intenzitás és a beszivárgás! sebesség időbeli változásának (13) - (16) és (22) - (27) egyenletek) szembeállításával (6. ábra) oldhatjuk meg. Az eredő lefolyási érték (q) időbeni változása a következőképpen jellemezhető a (24) és (25) egyenletekkel"leirt beszivárgás és a (13)-(15) egyenletekkel leirt esőzés esetében (9. ábra):

9. ábra

q = i - k t a (9/a. ábra), o

q=io-bt-kQta (9/b. ábra) q = i0 + bt - k^ t 3 (9/c. ábra),

vagy Holy M. nyomán:

q = i - kx - (g i'

kl) 1-jió I£

(28)

(29)

(30)

(31)

Természetesen a q értéke csak pozitív lehet. Hosszú esőzési folyamatnál a be- szivárgási intenzitás (k) állandónak tekinthető.

Az eredő lefolyási érték mértékadó esete belvízi, árvízi szempontból a (30) szerinti, viszont számítási szempontból a legkedvezőbb esete a (28) szerinti összefüggés.

Az időbeli változást felmérő módszer alkalmazása a lefolyás és a beszivárgás közvetlen hidraulikai vizsgálatánál nélkülözhetetlen.

1.125 Felszíni viz megjelenésének előrejelzése

Síkvidéki vízgyűjtőterületeken a felszíni viz megjelenését egyrészt minőségileg, másrészt részlegesen mennyiségileg jelzik előre.

A minőségi előrejelzés alapja kötött talajú területeken az őszt és a téli csapadék megfigyelése, a téli középhőmérséklet megvizsgálása. Ezeknek a megelőző tényezőknek együttes szélső értéke nedves télvégi - tavaszi helyzetet jelez, főleg ha ehhez a felszíni vizek megjelenése előtt és ezzel egyidejűleg a- 25 -