Salamin Pál: A síkvidéki üzemi vízrendezés alapelvei és tervezése a nagytérségi vízrendezés keretében (BME Továbbképző Intézete, Budapest, 1978)
3. A vizsgálat feladatköre
Itt külön meg kell jegyeznünk, hogy az automatikus viztelenedés nem azt jelenti, hogy megszűnt a mezőgazda munkája és felelőssége a vízrendezésnél, sót - ahogy még látni fogjuk - tovább növekszik a felelőssége az üzemi területeknek az előkészítésénél a nedves időszakokra (a felszín jé alakításánál, a be- szivárgási körülmények javításánál); viszont ha egyszer jól előkészítette a felszint és a talajt, akkor a viztelenedés már automatikus, hogy ne kelljen nedves időben az elsárosodó talajon védekezni a viz káros hatásai ellen. 3.2 A vízrendezés domborzati keretei [29] A vízrendezés feladatköre részben azonosan, részben eltérően jelentkezik a sikvidéki, illetőleg a domb-hegyvidéki vízgyűjtőterületeken. Azonos feladat mindkét esetben a talaj nedvességtartalmának kedvező kialakítása, minél több viz biztosítása az evapotranszspiráció számára, vagy ezen feladatok műszaki lehetőségeinek biztosítása. Eltérő feladatot jelent a fölösleges felszíni vizek elvezetése. A sikvidéki területeken a kis felszíni esésnek megfelelően az alapvető feladat a felszíni levezetés gyorsítása. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy sikvidéken is kétféle lefolyási helyzettel állunk szemben. A sikvidéki kiemeltebb (magasabb) területein sok esetben ajánlatos a levezetés fékezése, a víznek jobb hatásfokkal a talajba kényszerítése. A mélyebb területeken viszont a levezetés gyorsítása szinte általánosan előirt feladat. Ebből a kettősségből következik az a látszólagos ellentét, amiről nem szabad azonban meg- felekedkeznünk, hogy a magasságilag kiemelt területéken a viz fokozott visz- szatartása, a mélyebb területeken ugyanakkor a viz fokozott elvezetése vezethet kedvezőbb vizháztartási helyzethez a talajban, s ezzel nagyobb transzspi- rációhoz, illetőleg jelentősebb termés-eredményhez. Ugyanakkor a domb- és hegyvidéki területeken a nagy felszini eséseknek megfelelően az alapvető feladat a felszini vizlevezetés, vízfolyás lelassítása, fékezése. Azonban a domb- és hegyvidékeken is előállnak olyan helyzetek, amikor a vizlevezetés gyorsítása a feladat. Pl. a domb- és hegyvidék hosz- szai elnyúló, keskenyebb-szélesebb mély területein (völgyfenék) a gyors levezetés a kívánatos. Ez a területrész aránylag kicsi kiterjedésű, habár értékes, mert aszályos időkben igen kedvező vizháztartásu. A domb- és hegyvidékeknek ezek a hosszú mély területei országos átlagban igen elhanyagolt (rendszerint vizenyősek), s az általános megoldás még késik. Hasonlóképpen a levezetés gyorsítása a feladat a domb- és hegyvidék nagyobb kiterjedésű sik (alföldi jellegű) mély, vagy fennsikszerüen kiemelt sik (plató-jellegü) területein is. Az Alföld egyes sik, mély részein a km-kénti 10-20 cm-es esésnél több alig érhető el, ezek a legnehezebben viztelenithető területek. Ugyanakkor, ahol viszont a km-kénti esés az 50-100 cm-t is eléri (főleg a homokhátak szegélyén), ott az elvezetés már könnyebb feladatot jelent.- 15 -
