Salamin Pál: A síkvidéki üzemi vízrendezés alapelvei és tervezése a nagytérségi vízrendezés keretében (BME Továbbképző Intézete, Budapest, 1978)
2. Alapfogalmak
kitevőben a mértékadó érték jele; indexben az adott valőszinüségü érték jele. (Egyéb ritkán alkalmazott jelölések magyarázata szöveg közben.) 2.2 Mezőgazdasági vízgazdálkodás [29] A mezőgazdasági vagy másképpen területi vizgazdálkodás fogalma a káros vizek elleni védekezésnek, a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvező vízgazdálkodási (vizháztartási) helyzet természetes (pl. a csapadékvizek visszatartása sárcolással) és mesterséges (pl. az öntözés) kialakításának egységes szemléletét és gyakorlatát jelenti. A mezőgazdasági vizgazdálkodás a mezőgazdasági vízrendezésből és vízhasznosításból felépítettnek tekinthető. A mezőgazdasági vizgazdálkodás fogalmához tartozónak elsősorban a vízépítő beavatkozásait fogadjuk el, de szervesen ide tartozónak tekintjük a mezőgazda kifejezetten vízgazdálkodási célú munkáit (pl. a vakonddrénezést) is. Mindazokat a mezőgazdasági tevékenységeket, amelyek részben vízgazdálkodási célúak is (pl. a talajjavítás), a mezőgazdasági vizgazdálkodás szemszögéből nézve, az azt elősegítő mezőgazdasági tevékenységnek tekintjük. 2.3 Mezőgazdasági vízrendezés [29^ A mezőgazdasági vízrendezés a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvező vízgazdálkodási helyzetnek a természetes hidrológiai körülmények között való kialakításából és a kialakításhoz szükséges lehetőségek megteremtéséből, valamint a káros vizek elleni védekezésből tevődik össze. Ide tartozó vízépítő résztevékenységek a következők: a síkvidéki felületi vízrendezés, a domb- és hegyvidéki felületi vízrendezés, a talajok lecsapolása (drénezés), a mezőgazdasági települések és üzemek belső vízrendezése, a vízgyűjtőterület belső vízkészletével való tározógazdálkodás. Jegyzetünkben csak a síkvidéki felületi vízrendezés mezőgazdasági üzemi rendezésének kérdéseivel foglalkozunk.- 13 "V
