Sabathiel József: Mesterséges víziutak (Közlekedési Kiadó, Budapest, 1954)
Bevezetés. A magyar víziutak, a fejlesztés lehetőségei
BEVEZETÉS A MAGYAR VIZIUTAK, A FEJLESZTÉS LEHETŐSÉGEI Országunk természetes vizlutjal kát, egymással csak kerülővel és külföldön át összefüggő rendszerre tagozódnak: a dunavöl- gyl és tiszavölgyl vizlutakra. Leginkább <, 1 jesltöképas két folyónk: a Duna és a Tisza közel észak-déli Irányban szeli át az országot - basánk kisebb szélessége Irányában -, míg a nagyobb kiterjedésű kelet-nyugati Irányban nincsen vlzlutunk a tömegáruk mozgatására. Természetes vlziutjalnk közül a Duna bonyolítja le a legélénkebb forgalmat. Hajőzhatőságl viszonyai és földrajzi fekvése a környező országok legfontosabb vlzlutjává teszi. Számunkra belső forgalom szempontjából Is jelentős, bár ez a belső forgalom az átmenő forgalomnak csak kereken 5o £~t jelenti. Kétségtelen, hog^ a belső forgalom az Iparosodás fejlődésével lényegesen növekedni fog. A Duna mellékágai közül a győri, a szentendrei és a soroksári ágait csak helyi jelentőségűek. Ez az utóbbi mesterséges vl- ziut, kedvező hajózási viszonyokkal; a Duna közelsége azonban nagyobb forgalom kialakulásának nem kedves. A Slő és a hozzá csatlakozó Balaton, amely a siófoki zsilip 194.9-ben történt elkészülte óta vizen is megközelíthető, már fontosabb szerepet kaphat jövőbeli viziuthálózatunkban. Mélyen be- nyullk a dunántul vidékébe és a hajózást nahezltő hibák kiküszöbölése után forgalmas vlsluttá válhat. A Sió-csatorna jelenlegi legfontosabb feladata a Balaton vlzszlntjének szabályozása, de alacsony Duma-vízállás esetén alsó torkolata nem hajózható. A Tisza, mint hajózó-út, lényegesen a Duna mögött marad. Éles kanyarulatai, kis vízállás mellett sűrűn jelentkező gázlói nehezítik a tervszerű hajózási forgalom lebonyolítását, tehát gazdaságosságát lerontják. Pergalma alig éri el a Dunán lebonyolódó forgalom lo %-At. Ennek oka azonban nemcsak a számos hajózást
