Sabathiel József: Mesterséges víziutak (Közlekedési Kiadó, Budapest, 1954)
III. Hajózható csatornák
50 tók megnövekedése az egyjáratu csatornákban elérhető utazási sebességnél nagyobb sebességet biztosit. Ha tehát a nagyobb földmunka a forgalom növelése és az utazási sebesség fokozása céljából gazdaságilag indokolt, ezt a célt a kétjáratu szelvény bővítésével jobban elérhetjük, mint két egyjáratu csatorna építésével. Hajók és szél okozta hullámverés ellen a szelvényt a viz- vonal közelében biztosítani kell, A hullámok ütése nem annyira veszélyes, mint szívó hatásuk a visszahuzódásnál. Ezért a viz- szint felett 0,8 m-ig, alatta pedig 1,0 m mélységig kell a partok megvédéséről gondoskodni. A hullámverés elleni védekezés gazdaságos módja a sásültetéssel való védekezés. Ez szépészeti szempontból igen előnyös, hátránya azonban, hogy a sás a partokat a szükségesnél jobban benőheti és ezáltal a fenntartási költségeket növeli; vagy a fenntartás elmulasztása esetén növeli a csatorna ellenállásét^ A sás szétterjedése ellen a sáscsikot közrefogó kőszórással lehet védekezni, A szelvény megtervezésekor kell gondoskodni a vontató-ut elrendezéséről-, A vontató-ut magassága a hajózási vizszint fölött 1000 és 700 t uszályok forgalma mellett legalább 2,0 m, kisebb hajóknál pedig 1,0 m. Szélessége 3-4 m lehet, ez a méret azonban hidak alatt csökkenthető annyira, amennyi egy vontató jármű biztonságos közlekedéséhez szükséges. Üzemviz vezetésére is szolgáié csatornák keresztszelvényénél a hegymenetben haladó hajók alatt és azok mellett visszaáramló viz sebessége megnő. Ebből következik, hogy az üzemviz sebessége az üres csatornában nem lehet közel a csatorna anyagára jellemző határsebességhez. A kisebb sebesség a vontatás szempontjából is kedvezőbb. A hajók alatt és azok mellett a megnövekedett sebesség a következőképen számítható«
