Sabathiel József: Mesterséges víziutak (Közlekedési Kiadó, Budapest, 1954)

I. A víziutak

11 A hajózható csatornákat mág hosszszelvényük szerint is csoportosíthatjuk:

a. / Gerinctartályos /magasvezetésii/ csatornák, melyeknél a csatorna vízválasztón halad keresztül, és átlagos esése a legmagasabb bogétól kétlrányban lejt.

b. / Egyirányban lejtő csatornák.

A mértékadó hajók alapján a vlzlutakat a következőkép csoportosíthatjuk:

I. Nagy hajózási utak, amelyek 600 t-ás, vagy annál nagyobb uszályok forgalmi Igényeinek megfelelnek.

II. Kis hajózási utak, amelyek csak 600 t-nál kisebb hajók forgalmi igényelt elégítik ki.

A használhatóság szempontjából megkülönböztetünk:

a/ Korlátlanul használható vlzlutat, amelyen a hajózási idény alatt a mértékadó uszályok bármikor teljes terheléssel közlekedhetnek,

b/ korlátozással használható viziutat, amelyen a hajózási idény nagyrészében csak csökkentett terheléesel mehetnek a mértékadó uszályok,

c/” Időszakosan használható viziutat, amelyen a hajózási idény alatt időnklnt teljesen lehetetlen a forgalom.

Nem tekintjük mesterséges vlzlutnak a szabályozott folyókat!, amelyekben a hajózás teljesítőképességét kisvízi szabályozással, vagy gázlőrendezésekkel biztosítjuk, mert ezeknél tulajdonképen a folyónak állandóan változó lefolyást viszonyait módosítjuk egy, a hajózás részére kedvező, de mégis természetesnek mondható állapot elérésére, szemben a folyócsatornázással, mert ott a duzzasztómüvekkel az esés és lefolyást viszonyokat már olyan mértékben változtatjuk meg, amely nem tekinthető természetes állapotnak.

Természetes és mesterséges vlzlutak összehasonlítása.

A mesterséges vlzlutak mindig természetes viziutakkal vannak kapcsolatban, azokkal együtt viziuthálózatot képeznek. A kétféle vizlut között azonban olyan különbségek vannak, amelyeket a mesterséges viziutak tervezésénél figyelembe kell venni, ha a vizlut előnyeit ki akarjuk használni.

A legnagyobb különbség, amely a kétféle vizlutra legerősebben visszahat, a hajózási üzem lebonyolításában jelentkezik.