Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
1717 — 1718 71 tatódott volna egész esztendeig állott, annakutánna csírázni kezdett és 1719-ben reménytelenül akkora gabona termés lett, hogy a mi földünkön a Történészeiben is ehez hasonlót nem olvashatni.’’(Benkő K., Csik, 87.) 1717. CSIK. „Rövid és valódi előbeszéllése a három évek alatti Csíki szomorú eseményeknek: 1717-dik évnek Májussá 15-kétől 1719-nek Septembere 2-káig merőben akkora szárazság volt, hogy csak egyszer is a föld termények ter- meszthetésére nézve meg nem ázott, a földön annyira kiszáradtak a füvek gyökerei úgy a fáké és nádaké is, hogy a hol meggyűlt azok lassan égtek a földben egy öl mélységre is füstölögve, némely helyeken egy esztendeig s tovább is szünet nélkül, a tavak, kutak kissebb folyók főképpen kiapadtak, hogy egy csepp vizet sem lehetett kapni bennek. Csikban nem oly kegyetlenül, de Erdélynek némely részeiben mint a Mezőségen közönségesen mind az emberek, mind a barmak szomjúságaiktól üldöztetve szülötte földjeiket elhagyni, hogy a szomjúság őket el ne pusztittsa máshová költözni kényszerültek, (Benkő K., Csik, 83.) szemmel láttam: olyan tavakban, melyek gyermek koromban méjjek voltak, becses halakkal bővölködtek fél mérföldre s hosszabbra is terjedtek folyó 1720-ik Martiussában egy csepp vizet sem lehetett találni. Ezektől természetesen következett, hogy minden őszi és tavaszi vetések, — melyek táplálják az emberi nemet — úgy a gyümölcsfák is teljességgel semmit nem termettek. (1718) Innen 1718-ban — 1603-tól fogva hallatlan — akkora éhség lett a mi Hazánkban, hogy az éhségtől kényszerittetve némely erősebbek erőszakkal csoportosan gabonát s más eleségeket tulajdonosaiktól elraboltak és elprédáltak, hárs, bikk, cserfák hajait, a két utóbbiaknak makkjait stb., különböző gyökereket, nádat még szalmát, polyvát is egyben rocsolva, és pogácsa vagy kenyér formára: megsütve enni kénytelenek voltak. A megdöglött lovaknak, kutyáknak testeit, sőt Háromszéken OZSDOLA faluban az éhség miatt (I. m. 84.) megholt gyermekek elszáradt húsait ették némelyek; szóval akkora éhség volt, hogy némely falvakban annyin holtak el éhség, mint pestis miatt. (1719) Az éhségtől úgy elharapódzott a pestis... Csikban 1719-ben Januáriustól fogva sarjadzott imitt amott, még is Júliusban és Augusztusban annyira hatolt, hogy szinte fele a lakosoknak pestisben veszett el; itt nem csak az elholtaknak, hanem az élőknek is számait az Olvasóknak esméretéül hiven leírva e következő Lajstromban tenni kívántam. (T. m. 85.) Az összlakosság A pestisben volt elhaltak Felesik 4 663 3 472 Alcsik 5 029 3 887 Kászon 1 227 980 Gyergyó 3 989 2 409 14 908 10 748 1718.* január 5. BUDA. A Duna a hideg idő ellenére árad, sárvíztől tartanak; 16-án zajlójéggel volt tele. (Sammlung, 1718. 512.) * Czeoei megfigyeléseit 1. a 2. (482. o.) Függelék alatt.
