Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)

Pótlások az 1700 előtti évek megfigyeléseihez

572

1632-1654

döntötte a tavaszi fagy és szélviharok okozta rossz termés.” . . . „Ha a borzalmas szélviharok nyomorba nem döntötték volna az egész országot, készséggel magára vállalná a vizitáció minden kiadását.” (Galla F., Marna vies Tomkó 107., 108.)

1635. TALLYA. „Tökösmái útját a zápor bemosta.” Pál tállyai szőlőmester számlájában. (Adalékok, I. 1895 : 22., Myskovszky 121.)

1635. március. DUNA. Regensburgnál jégzajlás. (Weikinn C., III. 181.)

1642. július 4. VIDOMBÁK.52 (Weidenbach, Brassó m.) A villám derült ég mellett a vidombáki várkastélyba csapott, s tűz következtében az egész falu leégett. (Quellen, V. 267.)

1643. március 7. MISKOLC. „Rettenetes szélvész volt. Villámlások, mennydörgések, nagy csattanásokkal (Régi Magyar Könyvtár. II. 439. Pázmány, Petri Rituale Strigoniense, Pozsony, Kézirati bejegyzés, Pápai tulajdona volt).”

1643. június 19. MISKOLC. „Oly nagy hóharmat volt [dér], hogy a kaszállók java [!] jeges volt.” (Uo.)

1644. július 29. NÉMETÚJVÁR. Kőeső [jégeső] volt, s Beér Benedek főporkoláb írja levelében Battyhány I. Ádámhoz azt is, „hogy a pestisnek mivoltánál nagyobb a híre.” (Iványi B., Adatok, 132.)

1644, 1655 és 1656. SOPRON. „. . . a döghalál dühöngött, és többen estek martalékul három ezernél.53 (Drinóczy, Böngészet, 141.)

1645. BÁRTFA. „Húsvéttól (hv. ápr. 16.) őszig nagymérvű pestis dühöngött, mely alkalommal több mint 2400 ember esett annak áldozatául.” (Ada., I. 1895 : 22., Myskovszky, 122.)

1646. „Az egész Felső Magyarországba az bornak nagy olcsósága volt. egyik szürettől fogva a másikig tizenkét pénzen adták.” (Rituale bejegyzés. 1643.)

1647, 1658, 1679, 1710. OLÁH-PATAK. A sors, balszerencse úgy hozta, hogy a tűzvészen kívül, amely 1756 és 1776-ban pusztított, a pestis is dühöngött 1647, 1658, 1679, 1710-ben. (Bartholomaeides, Gömör, 693.)

1650. augusztus. SZEPESSÉG. Pusztító árvizek voltak. (Bredetzky, Neue Beyträge, 42.)

1651. július 17., 18. SZEPESSÉG. Nagy és igen káros árvizek voltak. (Bredetzky, Neue Beyträge, 42.)

1651. január. DUNA nagy árvize komoly károkat okozott főképp Ausztriában. A téli árvíz igen valószínűleg Magyarországon is nagy lehetett. (Weikinn C. III. 241.)

1652. április. 8. POZSONY M. „11 és 12 óra körül az napban volt fogyatkozás, melynek hatását az utána való esztendőben tapasztaltuk, úgy mint az kenyérnek és minden egyéb eledelnek szűk voltát.” (Tatai M. [ ?], H. F.)

1653. március 7. POZSONY M. „Pénteken rettenetes szélvész volt, villámlás és mennydörgés nagy csattogással és kőesővel s hóval is.” (Tatai M. [ ?], H. F.)

1653. június 29. POZSONY M. „Oly nagy hóharmat volt, hogy az kaszások után az veleszta [lekaszált fűrend] az réten merő fehér és jeges volt.” (Uo.)

1654. augusztus 12. POZSONY M. „1654. aug. 12-én 9 és 11 óra közt az napban nagy sötétség volt, de minthogy az idő felhős volt, nem vehette az ember mindenestől eszében, mi fogja követni: egyedül csak Isten tudja.” (Uo.)

1655. február 18., 19. CSALLÓKÖZ. „Nagy jeges árvíz volt; ugyan az egész Csallóközt elburétotta, és sok károkat együtt rakott.” (Uo.)

52 Bielz ezt a villámcsapást július 8-áról említi, de az már a harmadik, amelynek következtében a falu leégett.

53 Más krónikaírók szerint 4 év alatt 4045 ember pusztult el pestisben.