Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
64 1711 mind a tornyot elhányta, mind a mellette való kőfalt, mind pedig a körül való házakot felgyújtván, majd hatvanig valókat, rettenetes bódulással és sok embereknek veszedelmekkel öszverontotta.”21 (Cserei M. Hist., 476.) november 20. RÁCKEVE. „Rendkívüli égzengés.” (Ráckevei krónika. 183.) 1711. DEBRECEN. „Hitvány esztendő, sok eső, meleg nyár, terméketlen.” (D. M. K. 1831.)- SOPRON. Jó gabonatermés és takarmány is sok lett, de bor igen kevés termett a szőlőbogár miatt. (Bruckner.) — ERDÉLY. „Háromszéken szintén úgy sereggel jártának a sáskák . . .” „Az egész tavaszon és nyáron egy héten néha háromszor is olyan rendkívül való hallatlan égszakadások és árvizek voltának, hogy csudáúl szemlélték az emberek, számtalan malmokat, épületeket és élőfákat elrontottanak, mind a vetésekben, mind a szénarétekben megbecsülhetetlen károkat tettenek, mely miatt a búza is igen szegényül termett, széna majd mondani semmi sem lett, mert a sokszori árvíz elseprette, a szőlők öszverothadtanak, nyomorú szegény bor lett mindenütt.” (Cserei M. Hist. 475.) ERDÉLY. „A pestis ebben az esztendőben is grassál sok helyeken, kivált SZE- BENSZÉKBEN, SZOLNOK, DOBOKA, KOLOS és THORDA vármegyékben, sok falukban. Magyarországban a palatínus városonként, falunként hiteles emberek által felcircáltatván, mennyi emberek estenek el ebben a revo- lutioban, úgy találtatott, hogy pestisben holtanak meg háromszáz és tiz eze- ren, fegyver miatt pedig nyolcvanöt ezeren. Erdélyben még ugyan senki számba nem vette, mivel a pestis mai napig is meg nem szűnt, de gondolom, nincs héja a százezernek kik eddig a pestisben megholtanak; ...” (Cserei, M. Hist. 474.) — „Ezen kívül minden helyeken az egész országban rettenetes baromdög volt, és vagyon máig is, úgy annyira, hogy sok helyeken nem is szánthatnak vethetnek az emberek a marha szűke miatt, és már felette megdrágodott a mi kevés marha megmaradott. Soha is senki nem emlékezik Erdélyben, nem is olvasta a históriákban, hogy ilyen szertelen és rendkívül való marha dög lett volna valaha Erdélyben; . . . .” (I. h. 475.)- MAGYARORSZÁG. 1711 —1712. „A sáskajárás és a rettenetes marha dögvész a két évben is tartott. A kár a vetésekben, fákban katasztrofális volt.” (Gros- singer, Kadocsa, 92.) — „MAGYARORSZÁG-ban a Duna és Tvsza vizei megáradván, falukat seprettenek el sok száz emberek és barmok veszedelmekkel; sőt egynéhány ízben olyan szörnyű jégesők voltának, hogy mint az embernek az ökle akkora jégdarabok hullottanak; azok miatt is rettenetes sok kár esett a gabonában és szőlőben. Kaiban mikor a buzámot aratni kellett volna, a szőlőmet is mind elverte a jég; . . .” (Cserei M. Hist. 475.) — NAGYKÖRÖS. „A menykő megütötte a tornyot, melly is csak egyenesen a tetejét felszaggatván” .... „A toronyban is lévén akkor egy vigyázó strázsa (2 hordo puska por is volt) annak se lett semmi baja ... az emberek béfutot- tak a templomban, ollyan büdös füsti volt a kőnek, hogy az emberek egymást alig láthatták és szagolhatták a füstöt.” (Bállá, 91—92.) — PÁLŐC. „Ezen esztendőben valamint az pestis előtte valóban úgy most az marhának rettenetes dögi és betegsége volt.” (Pálóczi Horváth, 262.) 21 Lásd 1721. május 24-i jégverés leírását Kolozsvárott KÖLBCSÉRITŐL. (155. o.)
