Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
II. Rész. Naplókivonatok és műszeres feljegyzések - 2. Czegei Vass László, Erdély 1712–1738
1718-1720 488 ERDÉLY. „Ezen . . . esztendő gabona iránt igen igen, bor iránt pediglen középszerént való szűk esztendő volt, mivel egész tavasztól fogva késő őszig háromszor eső alig volt, mely miatt oly szárazság lőtt, hogy még az história is egynéhány seculumoktól fogva oly nagy szárazságot nem említ; ugyanis az esőnek nem léte miatt sok alkalmas toknak ki kellett száradniok és oly forrásoknak kellett elfogyniok, az melyre ember nem emlékezik, sőt még nem is hallotta elapadását; sok faluk kénszeritettek harmad[ik] s negyedik falu határára marhájokat itatni hajtani és magoknak is vizet hordani, sok helyeken az fáknak és nádaknak gyökerei meggyúlván a föld alatt, úgy leégtek, hogy azután is sok hetek múlva láttatott az föld avagy az földben levő gyökér égni; az jó fűtermő hegyek hasonlatosak voltak az kősziklához kopárságok miatt; ha hol mi kevés fű lőtt is, igen igen ritka volt, de oly száraz, hogy szintén mint tavasszal meggyujtván úgy égett; és igy ezekre nézve oly szükség lőtt az országban, hogy csak az közönséges búzának is vékája egy német forinton elment, sőt sok helyeken az szükség miatt kénszerittettek sok emberek az galagonyát megőrölni s abbul sült kenyérrel élni és labodából csinált kenyérrel. Mondhatjuk egészségtelen esztendőnek is, mivel ősznek vége felé az pestis Háromszéken és Magyarország felé való székekben is, úgy mezőségen is imitt amott derekasin[t] grassálni kezdett. . . .” 1719. június 3. KOLOZSVÁR. ,,. . . küldöttem bé Kolozsváron holmi egyetmásom után, minthogy pestis kezdődött egyik hostátjában, az mint hallatik. 4. CZEGE. kezdődött Szentgothárdon a pestis.” július, augusztus, szeptember, október. A pestis sokfelé felütötte fejét és Czegei Vass László említi LÉGEN, MÉHES községeket is. ERDÉLY. „Ezen . . . esztendő az előtte való rettenetes szűk esztendő miatt egész aratásig oly szűk esztendő volt, hogy egy seculumtól fogva oly szükség Erdélyben nem volt oly nagy éhséggel az mint hogy elegen is holtanak meg éhei, teljességgel semmi gabonát nem kapván, mely miatt az mint hire volt, Székelyföldön az éhség miatt az gyermekek kénszerittettek az megholt testvér atyafiaknak húsokat megsütni és megenni. Irtóztató hir! De azon szükséget az szent isten nagy kegyelméből aratás után az bőséggel eltörölte, elég gabonát adván, úgy annyira, hogy öreg emberek sem emlékeznek reá, hogy isten az mezőket és szöllőhegyeket úgy megáldotta volna, mint ez esztendőben. Mindazonáltal ez áldását is az isten sok bűneinkért tőlünk némely részében megvonta, mivel ha gabona igen bőven lett is szalmájában, de oly eresztőtlen volt, hogy sok helyeken három kalongyából is elég lőtt egy véka szeműi. Valóban egészségtelen esztendő is volt, mert az pestis tavasztól fogva őszig oly irtozó- képpen grassált, hogy nem volt oly szék vagy vármegye az egész országban, az melynek nagyobb része inficiálódva nem lőtt volna az pestistől, mely is őszre kelve cessálni kezdett valamennyire. ...” 1729. január 23. CZEGE. „Itthon voltam és halászni igyekezvén az Hódos tón, vékeket vágattam” [azaz lékeket]. 31*
