Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
II. Rész. Naplókivonatok és műszeres feljegyzések - 2. Czegei Vass László, Erdély 1712–1738
482 1716-1718 szünetlen való eső miatt az mezőről bé nem lehetett takarodni, elannyira, hogy sok faluknak az határán az hó az mezőben lepte az kalongyákat földig megjárván az irtóztató sok eső, úgy kiköltek fenékig, hogy fejszével vágták el őket egymástól, némelyikéből pediglen semmi egyéb nem, hanem ganéj lőtt; szöllő pediglen az hives nyár miatt nem nőhetett és igy még kicsiny korában az eleinte való hideg úgy elvette, hogy az eczetnél savanyúbb mustja lett, sőt sokan a fáján hagyták veszni a gerezdet, meg nem szedték; sok helyeken kölüben [mozsártörő] rontották az szőllőt, mégis nem facsarhattak belőle semmit, az melyért ez egész országban úgy megdrágódott az bor, hogy nyolcz s küencz poltrán adták ejtelét [ein achtel, a vedernek ^-ad része] a közönségesnek is.” 1717. január 17. MÉHES. „Felestököm után Méhesről megindultunk, délután érkeztem haza Czegében. Ezen utamban oly hideget szenvedtem, hogy irtóztatókat, az mint hogy egyik fülemet meg is csípte volt a hideg.” október 6. CZEGE. ,, . . . szűrtem meg az Kis-Tekenős szöllőmet, az holott valóban kevés borom lőtt, nem lévén több circiter 26 veder boromnál, az holott másszor háromszáznál is több borom lőtt.” október 9. CZEGE. „Végzettem el szűrését, az holott is lőtt 56 veder borom, az mely szöllőben másszor ezer vedret is megszűrtem.” ERDÉLY. „Ezen elmúlt 1717 esztendő szűk esztendő volt, mind gabona, mind pediglen bor dolgából; háborúságos idő és esztendő is volt. Gabonának szüksége az felettébb való szárazság miatt volt, mivel egész őszig semmi eső nem lévén, az gabona igen vékonyan költ és nőtt, néhol pediglen az mi kevés lőtt is, az pogányság elégette s pusztította. Bor pediglen az országban szerteszéllyel igen szűkén lőtt, úgyannyira, hogy még eleintén is az bornak három és negyedfél sustákon adtam el, mivel az tavalyi sovány és hideg esztendő miatt az fája az szöllőnek meg nem érhetvén, gyümölcsöt nem hozhatott, . . . Egészségtelen is kezdett volt utoljára lenni, mivel őszre kelve sokan kezdettek volt betegeskedni, sőt halni is; sőt az döghalál [peííw] is némely részében az országnak erőssen kezdett grassálni. . . .” 1718. március 31. NAGYSZEBEN. „Hallottam hiteles emberektől csodálatos és rettenetes történetet: tudniillik Nagy-Szebenben két tűz szállott volna le az égből az város két magosabbik tornyára és az gombokon lenni sokáig láttatott, de nem égetett;8 onnét pedig elindulván az város temetője felé, az holott is egy setétség láttatván, melyben is egy nagy fekete ember látszott állani és kezében trombita, az melylyel az tűz feléje menvén, igen lassan trombitálni kezdett, és minél közelebb esett az tűz hozzája, annál jobban kezdett trombitálni, úgyannyira, hogy végtére az trombitálás nyilván hallatott az városnak nagyobb részétől.9 Esett ezen potentum estve nyolcz óra tájban.” 8 Szt. Elmo tüze lehetett. 9 Valószínűleg szélzúgás.
