Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
338 1786 a víz, s ott nagy károkat okozva. Reggel elvonult a zivatar. . . . MODOR. A villámcsapás következtében több ház leégett. SOPRONból is jelentettek gyújtó villámcsapásokat. (Uo.) augusztus 24. SÖJTÖR. (Sötör, Zala m.) „Nem lehet fájdalom nélkül tsak említeni is azon szörnyű kárt, melylyel Szala Vármegyében Sötörön s más körül belől lévő helységekben a’ nagy jég essők okoztak augusztusnak 24-dikén. Mind oda vágynak a szőlő hegyek, mezők, veteményes kertek; 6 sőt 7 fontos darabok hullottak. [3 1/2—4 kg !295] közel majd egygy óráig, olyly sűrűén, hogy a földet egészszen téli formába öltöztették; a’ levegő égben madarakat, gólyát, varjút s másokat; a’ földön rókákat, nyulakat, katsákat s. a’, t. számtalan sokakat agyon vertek; a’ hegyek között még harmad nap múlva is találtak rakás jeget. Igen sok helyünnen panaszkodnak ugyan a Hazából az idő járásáról: de bizony ilyly szomorút nem Írnak sehunnan sem . . . Többnyire majd mindenütt, mint szintén itt Pozsonyban is ritka nap múlik el, hogy esső ne légyen.” (M. H., szept. 9.) augusztus 24. POZSONY. „Ihon né, ide s tova mindjárt el múlik a’ nyár; ’s azonban alig vala, itt Pozsonyban ugyan, két egygymás után állandóul mosolygó kelle- metes napunk. Közel hat hete már, miólta ritka nap, hogy esső ne légyen. De nevezetesen, tegnap előtt [aug. 24.] virradóra, olyly rettenetes menydörgések köztt három egészsz óráig szakadatlanul suhogó nagy zápor esső ébreszté fel hajnali álmokból az embereket, hogy, tsak nem magokat a’ terhes fellegeket vélte volna az ember alá szakadozni: a’ nagy ég dörgés miatt néki rezdült ablakok, itt nevezetesen az én szobámban izre törlek: a várba a villáng (!), vagy a’ mint roszszúl hijják a’ ménykő is bé csapott; éppen hogy, semmi olylyas tetemes kárt nem tett. De még sokkal több s nagyobb esőzéseknek kellett a’ Duna mentiében oda fel valahol lenni; mert itt ugyan a’ Duna ismét anynyira megáradt, a’ melyly is már most negyedikszer van az idén hogy a’ partján is ki tsapott, úgy hogy sok közel lévő házakban térdig ’s feljebb is áll a’ viz. BÉTS, még Pozsonynál is jobban ázik, a’ Leopoldstadt nevű Külvárosban hajó nélkül nem is járhatni. Feljebb LINTZ városa, hasonló képpen; úgy hogy már három nap egygy posta sem érkezett azon tájékról, erre felé.” (I. h., aug. 26.) augusztus 24. POZSONY. A kora hajnali órában erős zivatar volt. Az egyik villám- csapás leírásának megmaradt az eredeti kézirata. (Budapesti Egyetemi Könyvtár E. 56. iratcsomag 16. sz.) Újabb kutatásokkal sikerült kétségen kívül megállapítanom, hogy a kézirat az általam már 1914-ben valószínűnek tartott FELBIGER, JOHANN IGNATZ sagani apát, pozsonyi nagypréposttól származik. Egy 1771-ben Bresslauban megjelent értekezésében foglalkozott avval a kérdéssel, hogy a villámhárítók milyen távolságban levő környező épületeknek nyújtanak a villámcsapás ellen biztonságot. Ebben a könyvecskében behatóan foglalkozik evvel a kérdéssel, de az 1786. aug. 24-i Pozsonyban átélt villámcsapás tanulmányozása arra késztette, hogy a 15 év előtti értekezését a két rézmetszetű ábrával kiegészítve megjelentesse. A villámcsapást ismertettem „A pozsonyi királyi Várkastély épületébe 1786. augusztus 24-én becsapott villám útja” cikkemben. Az eredeti német szöveg magyar fordításával jelent meg. A várkastélyban volt a Központi Katolikus Szeminárium. A négyszögletes épület 4 sarkán volt tornyocskák 295 Valószínűleg összefagyott darabok. A szerző kiemelése. Kérdéses még, milyen legnagyobb súlyú jégszemek hullottak egyáltalában.
