Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
302 1783 kai megrakott szekeret felfordított, egy szántóvető ember a vízbe fulladt, a kocsis egyik lovával is elpusztult. A hegyeken dolgozó munkások a fákra menekültek. (I. h., máj. 21., M. H., máj. 21.) május 13. RÉCSE. (Pozsony m.) Nagy vihar kerekedett, majd fekete felhők vonultak fel, borzalmas zivatar több villámcsapással; a felhőszakadás vize a házakba is nyomult s a szőlőhegyekben nagy pusztítást okozott. (P. Z., máj. 17.) május 14. TRENCSÉN M. Szomorú nyomokat hagyott hátra a megye területének nagy részén a május első felében volt heves záporeső és felhőszakadás. Magával hordta a földdel együtt az elvetett magot is. A Pozsony környéki településeket nem számítva, főképp a hegyvidéki lakosságot végső szükségbe döntötte, úgyhogy a közterhek viselésére [adó, beszolgáltatás stb.] teljesen képtelenné váltak. Elsősorban NESZLLSSA (Neszlény), NAGY-DIVINA (Nagydivény), MISSEN, VLDESNA és TRENCSÉN hőforrás környéki települések lakossága érezték meg e végzetes természeti csapást. NESZLÉNYben nemcsak házakat, barmokat, de embereket is magával ragadott a felhőszakadást követő árvíz. A lezúduló vízben sokan fulladtak meg. MISSENben az erdőből fát fuvarozó kocsit és lovakat sodort el az áradat. Örvénylő folyásában, ágyneműt, mindenféle házberendezési tárgyakat höm- pölygetett magával. TRENCSÉNTEPLIC fürdőt oly hirtelen árasztotta el a felhőszakadás víztömege, hogy nemcsak a kőhidat tette tönkre, hanem még a kádfürdőkbe is betört, úgyhogy a fürdőzők futva menekültek az iszaplepte területről. A kádfürdőket hamar rendbehozták, és újból használhatóvá tették. Másnap a hidak és közútak is járhatóvá tétettek, de a vetésekben a nagy kár helyrehozhatatlan, s adóelengedés érdekében az intézkedés megtörtént. (M. O. L., Helytartótanács. Trencsén, 1783. N° 122., H. F.) május 23. SZEGED. Jelenti, hogy ott az április 22-i Komáromban kipattant földrengést nem észlelték: „azonban a Titza évenként visszatérő áradása ezidén nagyobb és tartósabb; félünk, hogy áttöri a gátakat, azért éjjel nappal őrt állítanak.” (M. O. L„ N° 122, 1783.* 27., H. F.) május. HEKLA. ,,1783-ban a Skaptar Jökul [az Izland-szigeti Hekla vulkán egyik ága] irtóztató kirohanást tett. Izlandra nézve ez vala a legirtóztatóbb, és legpusztítóbb. Még a tengerből is lángok lobogtak fel, s a mint ezek lecsillapodtak, a hegy kezdett dühödni. Láva folyamok zúdultak belőle. Egész esztendeig egy füst- és hamufelhő fedte a szigetet, barom megbetegűlt és elveszett. A bajhoz éhség és himlő nyavalya járúit s e sajnos időben 11 000 ember múlt ki a világból.” (Lencsés, 70.) május 24—szeptember. KOPPENHÁGA. „Az 1783. évi «száraz v. magas köd» [égbolt homályossága] Muncke266 szerint legkorábban jelentkezett május 24-ikén Koppenhágában; jún. 6 és 7-én Franciaországban La Rochelle vidékén lépett fel, de csakhamar ismét elmúlt. Június 18-án néhány napig tartó zivataros idő és hideg szelek után sokkal erősebben jelent meg. Június 19-én Hollandiában Franekerben, 23-án a Szent-Gotthárdon és Budán, a Várpalotán lévő csillag- vizsgáló tornyon észlelték; június 24-én Moszkvában és a hó utolsó napjain már Kisázsiában is érezhető [látható] volt. A norvég és holland partok között az egész tengert elborította; egész Angliában, sőt messzire ki az Atlanti-oceánon mindenütt megfigyelték. Voltak a kik jelenlétét Szibériában és Éjszak-Ameriká26s Mxjncke G. W. egyetemi tanár volt Heidelbergben.
