Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)

I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig

ban is észre akarták venni. A köd [a légköri szennyezettség] erőssége és magassága helyenként igen változott; némely helyen időközönként teljesen megszűnt, de voltaképen csak szeptember 26-ikán tűnt el végkép ... A hol alkalom nyílt a köd keletkezésének tanulmányozására, ott feltűnt, hogy a köd a légkör magasabb rétegeiből száll le, igy a Szent-Gotthárdon, a Saléve-n és a Ventoux- on a hol tenger fölött 1800 méter magasságig ereszkedett le . . .” (Heller, Ij., 107.)

május 31. —augusztus. VESZPRÉM. „A ködökhöz tartoznak az úgy nevezett száraz ködök is, a mi némüek uralkodtak 1783-dik esztendőben, nemcsak itt Magyar- országon, hanem egész Európában s egyebütt is, a mikor májusnak utoljától fogva szinte augusztus végéig többnyire mindig homályban volt a levegő, és úgy látszott mintha valami füsttel volna öszve elegyedve; a nap mind mikor felkölt, mind mikor lement, olyan volt mint a vér, halavány, úgy hogy minden baj nélkül bele lehetett nézni az embernek, és gyakran egy nehány óráig nem is látszott mikor felkölt. Mig a köd tartott, nem voltak fellegek az égen, mindig csendes volt az idő, meleg és száraz: éjtszakánkint pedig hidegek jártának . . . okozták ezt a száraz és vastag gőzök mellyek az akkor sok helyeken uralkodó nagy földindulások, újonnan kezdődő tüzokádó hegyek és rendkívül való nagy szárazság alkalmatosságával feljöttek a földből.” (Fábián J., Természettudomány, 124.)

május 31. JÓOD. (Máramaros m.) ,,Érzükitten-is néha-néha a’ villámoknak súly-lyát: mert Pünkösd havának 31-dik napján olly annyira el-hatalmasodott, hogy a’ villám egygyik a’ másikát érte az hullásban. Égyan-tsak azoknak hullását szerencsétlenül szemlélte egy a’ parasztok között leg-jobb gazda, a’ ki feleségestül az ablakon ki-nézvén, mondja hitves-társának, kinek ölibe kis gyermek vala, hogy nem jó villámlásnak idején az ablakon ki-nézni. I gyantsak ez is vala utolsó szava: mert az alatt a’ menykő le-üte és a’ szegénynek életét veszi; az aszszony is le-ese, de nem sokára magához téré, a’ kisdednek pediglen éppen semmi baja nem lett.” (M. H., júl. 2.)

május. KÉSMÁRK, (máj. 4.) Néhány napja derült meleg időjárás. Az összes hó egyszerre eltűnt, s csak a Tátra csúcsain van hó. A hegyek lába közepes magasságokig zöld. (P. Z., máj. 14.)

június 20. ROZSNYÓ. KECSŐ. (Gömör-Kishont m.) „Sáskák 1783-ban. Rosnyórúl Sz. Iván havának 20-dikánn. A múlt ősszel [1782] megmaradott sáskák tojási most a melegben nagyobb részt mind ki-keltek, és imitt amott fel-is kezdettek repülni ezen állatotskák; noha még nem annyira szárnyasak, hogy helyről messzebbre-is el-repülhetnének; nagyobbak az öreg hangyáknál; olly csoportba gyűlnek öszve, hogy hangyák fészkének tarthatnék; némelly helyeken nagyob- bak-is találtatnak, szárnyasak, és jobbára zöldek; azért igen-is esedeznének a’ lakósok a’ Nemes Vármegyének, hogy ezen rossznak idején elejét venni ’s orvoslását keresni méltóztatnék.

A Szolga-Biró Úr, ki azon tojásokkal meg-telt helyeken szemlélésére küldetett volt, a’ Vármegye rendéinek azt hozá hírül: hogy KECSŐ helységnek délre hajló földén a kősziklás helyeken, és gyalog fenyők között olly nagy sokasága volna azon állatotskáknak, hogy a’ kősziklák úgy látszatnának, mintha mákkal meg-vólnának hintve, vagy hangyák lepték vólna-el, és a fű egészen ki volna rágva. Mivel azért a’ kősziklák közzülsem ki-nem lehetne vájni, sem a’ sertésekkel fel-nem lehetne etetni, leg-alkalmatosbnak gondolná, hogy ha az emberektől ’s barmoktól öszve tiprattatnának, vagy meg-gyujtott szalma tekertsekkel ki-égettetnének. (M. H., júl. 9.,12.)