Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)

Bevezető

Bevezető

17

évszázadban. Könyvemben sok ilyen régi feljegyzés található. Különféle gyűlésekre (országos, megyei, egyházi) néha csak mérföldnyi út megtétele is lehetetlen volt. Ezért a gyűlések határidejét egy-két héttel, majd ismételten elnapolták.

Az utak célirányos jelzésére nézve egy igen érdekes és jellemző intézkedést kell megemlítenem. 1787/88 enyhe tele rendkívül ködös volt, és akkor Borsod megyében a „kényelmes és biztonságos” közlekedés érdekében bizonyos útvonalakon minden 20 ölnyi (36 m) távolságnyira magas rudakat állítottak fel, amelyek végére egy csomó szalmát kötöttek.

Az utak és hidak kötelező rendbehozásáról már régi törvényeinkben is találunk intézkedést. így Werbőczy Hármaskönyvében „A hamis esküvők és hitszegők büntetéséről” szóló intézkedés, az eskü be nem tartásánál, mint enyhítő körülményt említi: „Mert az igérettevőnek ezekre nézve súlyos betegsége és az utak veszélyessége és az idők mostohasága miatt gyakran van mentsége: mind a mellett azonban ígéretét teljesíteni és beváltani kénytelen.” (Szt. István II. k. 45 fej. Werbőczy II. r. 30. 6. §.)

Az utak veszélyessége alatt valószínűleg nemcsak a közbiztonság bizonytalan voltát értették, hanem valószínűleg az utak járhatatlanságát is. Az idők mostohasága alatt kétségtelen, hogy az igen szélsőséges, rendkívüli időjárás okozta útállapotokra is gondolnak.

Már Szalai és Baróti az utak állapotával kapcsolatban (1500—1700 évek) így írnak: „A szállítás volt pedig akkorában a legnehezebb dolog. Nem egyszer megesett, hogy az ország egyik vidéke az éhenhalással küzködött, míg a másiknak gabonája a vermekben megdohosodott, mert a szállítás költségeit (az utak rossz állapota miatt) nem lehetett megbírni. Ez volt első sorban az oka annak, hogy gabonát kevés vidéken termeltek a szükségleten felül, s hogy akkori nemzetgazdaságunk szempontjából a bor jelentékenyebb volt a gabonánál.” (III. 499.)

A bor jelentősége már kitűnik abból is, hogy felette gyakran írtak — évszázadok óta — a bortermés mennyiségéről és a bor minőségéről. A rossz utak természetes következménye volt az országrészekként eltérő gabonaárak is:

„A szállítás nehézségéből következett az óriási különbség, a mely a gabonaárak között időnként mutatkozott: így 1583-ban egy köböl rozs Erdélyben 40 dénárba került, 1603-ban Segesvárott 10, Besztercén 24, Kolozsvárott meg épen 40 forintba.” (Uo.)

A küldöttek panaszainak, a megyék, városok beadványainak megvolt a törvényhozásban is az eredménye. így az 1593. évi gyulafehérvári országgyűlés elrendeli az utak és hidak javítását. (Erdélyi országgyűlés III. 443.)

Tordán 1594. máj. 12—22-e között tartott egyetemes országgyűlés 18 te.-ében olvashatjuk: „Az hidakat országul (országszerte) mindenütt, minden helyeken, mind országutakon s mind pedig egyéb helyeken, egyébha büntetések alatt megcsinálják. Az thordaiak az végzés szerént az hidat az Aranyoson megcsináltassák.” A tordai hidat az Aranyos árvizei ismételten elpusztították.

Hogy milyen volt az útépítés, arról már Bél Mátyás is megemlékezik, mert szerinte a XVIÍI. sz. elején kezdik el az utcák kövezését. Addig az utak karbantartására homokot hordtak rájuk, mely esőzések idején betömődött. (Borbiró Virgil és Valló István 88.)

A sár, az úttalan utcák, valósággal elemi csapása volt Magyarországnak, mert az egyes években — valószínűleg sokszor — az utak teljességgel járhatatlanok voltak. I. Szulejmánt kísérő török naplóírók is megörökítették már, hogy milyen nagy szerepe volt a nagyon esős időszakok alatt keletkezett nagy sárnak. így pl. 1526. aug. 14—17-e között — 12 nappal a mohácsi vész előtt — kelt át a török sereg

2 Időjárási