Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
156 1739-1740 1738. óta 1739. novemberéig a községben 676 volt a halottak száma. Ebben az évben a Bánság 25 községében volt pestis, és december 6-áig még 22 községben voltak pestises megbetegedések. (Hammer A., Geschichte.) 1740.* 1739/40. tél. KALOTASZEG. „Az Uj esztendő kemény Hideggel fogván, az Erős Tél igen hosszasan tartott, annyira, hogy még Gergely Pápa napján [rnárc. 12.], és az után is majd egy hétig derekas Szán út volt”. (Clauser, Ij. XLI. 1937: 230.) tél. KÖZÉP-EURÓPA. Szigorú, hosszú tél március derekáig. Az Adrián is volt jégkéreg. (Weikinn, IV. 245., 248.) tél. KÉSMÁRK. Ebben az évben szigorú telünk volt, nagy hóval egész Európában, amilyen emberemlékezet óta nem fordult elő. Egyetlen katona nem állhatott egy óránál hosszabb ideig őrt. . . . Sokan az utón meg is fagytak. A jég 3 rőfnyi vastag volt, s a hó jéggé fagyott, és ezért csak 3 héttel [máj. 15. körül] pünkösd előtt [pv. jún. 5.] kezdhették a vetést; az állati takarmány igen drága volt, és ezért sok állat az éhség és hideg miatt megdöglött. A gabona is igen drága volt. (Buchholtz, Tagebuch, 308.)127 tél. NAGYKÖRÖS. „A nagy tél reánk jővén . . .” (Bállá, 125.) tél. PÁLÓC. ,,. . . viszont a. dni. 1740 más kemény tél kezdődött cum initio mensis januaríi, ez is cum fine ejusdem a jeget másodszor egészen elvitte, harmadik tél cum initio februarii kezdődött, mely mellett még József nap [márc. 19.] a jégen Lnghvárnál s másutt is szabadon járhattanak”. (Pálóczi—Horváth, 281.) tél. SEPSISZENTGYÖRGY. A kegyetlen farkasölő hideg tél április 18-án enyhült meg. (Vásárhelyi—Bogáts, Ij. LII. 1948 : 145.) tél. SOPRON. Ebben az évben oly sok hó esett, hogy 3 héten át nem lehetett a hetivásárokat megtartani, mert az emberek nem jöhettek el. (Bruckner.) tél. SZÉKESFEHÉRVÁR. A gazdaságban nagy kárt okozott a szigorú téli fagy, az állatok kimúltak a nagy hideg következtében. Nagyon kevés széna termett, a különben termékeny földek megtagadták a termést, az elvetett magnak alig egy tizede termett meg. (História Missionis S. J., H. F.) tél. SZEPESSÉG. Hóban ugyancsak rendkívül gazdag tél volt, amihez minden megfagyasztó szigorú hideg párosult. Emberek, állatok fagytak meg, utóbbiak még az istállókban is. A szerencsétlenséget még fokozta, hogy a tél szokatlanúl hosszan tartott, s igy éhínséget is okozott az élelmiszerek és a takarmány hiánya. (Zipser Bote, XVII. 1879: 12.) — SZARVAS. A tél csikorgó hideggel köszöntött be, s május elsejéig tartott, úgyhogy sok ezer állat megfagyott.128 És e hidegre oly erőteljes áradás következett, hogy megfosztotta az embereket kenyerüktől, az állatokat takarmányuktól, az utazók számára pedig lehetetlenné tette a közlekedést. (Tessedik, Szarvasi, 26.) tél. VÁC városának egy régi krónikájában az 1739—40-i tél a következőképpen van leírva: „A Duna minden pontján fenékig befagyott, a’ madarak mind elvesztek a’ borzasztó hidegben, — több mint 60 000 szarvasmarha fagyott meg az * 1740. GYÖNGYÖS megfigyeléseit 1 a 5. (472. o.) Függelék alatt. 127 Hennig (69) szerint egész Európában hallatlan szigorú és hosszú tél volt és 1607/8 tele mellett ennek az évezrednek leghidegebb tele volt. Európa egyes részein volt hidegekről megemlékezik Murányi (Mrva) Ede. (Ij., IV. 1900 : 23.) 128 Megjegyzések, hogy az istállók gyatra állapota és a helytelen kezelés a pusztulás fő oka.
