Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
1738 151 Bőven termett vala az tavasz gabona, De nem kaszáiénak, mert nem vala széna, Igen kedves vala, kinek volt sok szalma, Szalmával telele majd ki minden marha”. (Apor, Vers, I. 319.) decemberi). SZARVAS. Este 6 és 7 óra között erős égi háború dühöngött. (TessedikS., Szarvasi, 25.) december 21. BÁNYAVÁROSOK.122 vidékén ezen a napon dühöngött roppant vihar által ledöntött fákat még 1743-ban is szemlélhette. — Grossinger. (Márki, Grossinger, 69.) 1738. ERDÉLY. „A múlt évben fellépett marhadög még mindig tart. Egyébként a tavaszbúza jól eresztett, de az őszi szükebben fizetett. A bor megdrágult: negyvenes ejtele [am. 40 itce] 50 forint volt, az ó boré meg 96 frt. Széna nem termett, szalmán teleltették ki a marhákat. A fagyos szentek ez évben ugyancsak megfeleltek hirüknek: május 11-én hó esett és oly nagy éjjeli fagy volt, hogy minden gyümölcsöt elpusztított”. (M. G. T. Sz. XII. 1905 : 176.) — FERTŐ-TÓ befagyott. Szélessége Rutzt és Ilmicz között 3830 ölnyi volt. (Drinóczy, Böngészet, 189.) SEPSISZENTGYÖRGY. Az egész év gyümölcs tekintetében termékeny, bor szempontjából terméketlen. (Vásárhelyi-Bogáts, Ij. LII. 1948: 145.)- SOPRON. Ismételten száraz esztendő, annyira, hogy a Fertő tó majdnem eltűnt. Június és júliusban stb. az emberek a kemény tó fenekén ide-oda általmehettek az egész nyáron. A halevés megszűnt. A hegyek szoléi tönkrementek. A szőlő csak 2-3 lábnyi magasra nőtt. Bor kevés, de jó termett, a gabona meg közepes volt. Hiány volt a szarvasmarha-takarmányban, azonban a tó nádasa sokat segített. 1739 újévig szép, enyhe tél volt, az erdőre küldtek legelni. (Bruckner.) SOPRON. A FERTŐ-TÓ oly kicsiny volt, hogy helyenként majdnem tócsaszerű. Egy magas növésii ruszti kádármester fogadásból egy hosszú rúddal kezében átlábolt a tavon s megnyerte a hordó bort. (Bruckner— Schürtz, 91.) Az 1738. évi pettitjárvány MAGYARORSZÁG. Ebben az évben nagy pestisjárvány uralkodott. Alábbiakban röviden összefoglalva közlöm az eddig talált adatokat, illetve forrásokat: ARADM. (Fábián, Arad vm. I. 200.), BUDA. (Palugyay J. I. 63., Schoen, 237.), CSABA. Julius végén tört ki a pestis, de szeptemberre már megszűnt. (Karácsonyi J.) BÁNÁT. (Hammer), BÉKÉS M. „Pestis [a nép szerint: gugahalál] dühöngött, kiütött ezen vész Gyulán 1738. jún. 15-én, végződött Békésen 1740. jan. 15., és így több mint másfél évig pusztított. Meghalt e ragály következtében Gyulán 1308, Váriban 186, Szent-Andráson 242, Dobozon 177, Tárcsán 345, Ladányban 247, Szarvason csak 18, Vésztőn 280, Csabán 169, Gyomán 485. Öcsödön 442, Berényben 68, Békésen 1185, Endrődön 29, Szeghalmon 625, Gyarmaton 627, Fáson 163, öszvesen 6596 egyén”. (Haan, I. 46, 129, Hajnal J. 99. Karácsonyi János, Békés, I. 343.) 122 Igen valószínű, hogy a szepességi bányavárosokról van szó [Oölnicbánya Szomol- nok, Igló], mert ott fordulnak elő leggyakrabban erdőt is kidöntő viharok; Groseinger János S. J. ekkor még csak 15 éves volt, de feljegyezte. )
