Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701–1800-ig (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970)
I. Rész. A feljegyzések idősorrendben 1701–1800-ig
1728-1729 131 szegedi polgárt és 50 éves feleségét Szél Erzsébetet94 a városi ügyész vádlevele szerint: . . . ,,50 év óta bűbájos mesterségükkel [ !] s az ördög segítségével 7 esztendeig elvonták a szegedi határról az esőt s harmatot, és ezt, úgy a Tiszában lévő halakat, másfél akó pénzért évenként eladva roppant nagy kárt okoztak felebarátaiknak.” (Oltványi, 132.) 1729.* 1728/29. tél. BÉCS . . . szigorú tél95. . . 1728 nov. 25-én kezd fagyni, és a kemény tél 1729 április 1-ig tart ... A Duna jege két Ízben zajlik, és harmadszorra ismét befagy. Bécsnél nagy árviz ... A jég némely helyeken magas torlaszokat hoz létre. Pár száz vad egész Bécs bástyafaláig jött. (Murányi, Ij. IV. 1900 : 22; Weikinn C. IV. 170—178. számos részletet közöl.) tél. FELSŐ-MAGY ARORSZÁG, EPERJES. Kemény szigorú tél volt, amely nemcsak igy tartott a tél végéig, hanem állandóan áthatóan hideg volt. Bár itt nem hasonlított az 1709-es tél szigorához, mint pl. Londonban ... a gyakori és heves viharok a fagy és hideg érzetét szinte elviselhetetlenségig fokozták . . . és mert sok vidéket hó borított, még a D-i szelek is épp oly kellemetlenek voltak, mint az É-iak. A hideg január 15-én ujholdkor fokozódott, majd február 5-, 6- és 7-én volt a legszigorúbb. 23-án meglehetős enyhülés állott be, 24-én folytatólagosan meleg eső, amikor a „Mátyás jeget tör” féle paraszt időjárási szabály bevált; az enyheség 27-éig folytatódott, a hó eltűnt, a folyóvizek kiáradtak, az utakat döntötték. Márciusi hóval újból fagyott, mig végül 20-án megenyhült. Apr. 6-án zivatar volt. Decembertől kezdve hóban gazdag tél, január végén a sok viharos szél és hótorlaszok miatt az utak járhatatlanok. Jan. 8 —9-én a hó az esővel összeállt, és csak a február végének enyhesége tüntette el. A sok eső ellenére — mert éjjelente fagyott — nem voltak nagy vizek, illetve áradások, bár kisebb kiöntések előfordultak. KASSÁN a Hernád áradása oly nagy volt, amilyen évek óta nem fordult elő; hidakat sodort el, és a város melletti kerteket elárasztva nagy károkat okozott. Reimann. (Nachrichten, 1729 : 307.) január 16. SZÉCSÉNY. (Nógrád m.) Este 6 órakor a derült égen három holdat láttak. A középső volt az igazi, majdnem még teli hold. Olyan volt, mint egy (karjait) kifeszített ember, mint egy tüzes kereszt. A két mellékholdról tüzes sugarak látszottak kirepülni. Ezt a jelenséget sok ezer ember látta és meg- félemlettek. Ezt nemcsak a kis városkában látták, hanem a környező falvakban is. Mozgósították a ferences kolostor lakóit is, és mindannyian azonnal otthagyták a vacsorát, s kiszaladtak megfigyelni a szokatlan félelmetes látványt, amely 9 óráig tartott. Végre eltűntek a mellékholdak, de a kerek jelek még éjfélkor is láthatók voltak. (I. h., 1729 : 102, Baaek Elias röplapja., Nógrád m. műemlékei; 370.) Lásd a 3. ábrát a 133. oldalon, január EPERJES. A hónap kezdete enyhe és többnyire borult; közepétől kezdve meglehetős hideg, s a hó vége felé többször havazott, különösen 24-, 26- és 29-én. (Nachrichten, 1729 : 26.) * Czegei megfigyeléseit 1. a 2. (486. o.); Függelék alatt. 94 Ennek 200 esztendős évfordulójáról megemlékezik a „Turkevei Hírlap” 1928. jól. 29-i számában A hazai boszorkánypöröket Komáromy András dolgozta fel. 95 Hennig (67) szerint a szigorú tél dec. 24-ón vette kezdetét s jan. 22-óig tartott, majd febr. közepén folytatódott. (Papp I. is megemlíti H.M., 1822:388.) 9*
