Reimann József - V. Nagy Imre: Hidrológiai statisztika (Tankönyvkiadó, Budapest, 1984)
5. A matematikai statisztika és annak hidrológiai alkalmazásai
5. A matematikai statisztika és annak hidrológiai alkalmazásai A többé-kevésbé rendszeres hidrológiai mérések lényegében a XVII. században kezdődtek el. Ebben az időszakban indult fejlődésnek a valószínűségelmélet, majd a matematikai statisztika is. Jóllehet a hidrológiai jelenségek jelentős többsége sztochasztikus jellegű, így elemzésükhöz elsősorban a statisztikai módszerek alkalmasak, mégis bizonyos késéssel következett be azok általános gyakorlati alkalmazása. A késedelem oka elsősorban az, hogy megbízható statisztikai következtetések levonásához hosszabb (min. 30 év) idejű adatsorokra van szükség. A statisztikai módszerek alkalmazásával a maximális vízállások gyakorisági és tartóssági görbéinek megszerkesztése alapján először Herschel és Freeman munkáiban találkozunk az 1880—1890. években. Horton (1913) és Fuller (1914) a Gauss féle normális eloszlást használták fel. Már ekkor kitűnt viszont, hogy a hidrológiai jelenségek többsége aszimmetrikus eloszlást követ, ezért vagy másféle eloszlásfüggvényt kellene alkalmazni, vagy az adatokat először valamilyen módon transzformálni kell. A hidrológiai gyakorlatban (különösen az évi átlagértékek vizsgálatára) az 1930-as években terjedt el a Pearson-féle III. típusú eloszlás használata, amelyre Foster és Ribkin számítási táblázatot állított össze. [23, 109], Hazánkban Szilágyi Gy. [74] és Németh E. [52] munkái megalapozták a matematikai statisztikai módszerek alkalmazását a hidrológiában. A hidrológiai statisztikai módszerek továbbfejlesztését és alkalmazási köreinek ki- szélesítését segítették elő az utóbbi évtized kutatási eredményei [6, 14, 52, 58, 60, 63, 73, 80, 82, 86, 94], amelyek révén a statisztikai módszerek hidrológiai hazai alkalmazása általánossá vált. 176
