Reimann József - V. Nagy Imre: Hidrológiai statisztika (Tankönyvkiadó, Budapest, 1984)
Bevezetés
Bevezetés A hidrológiai körfolyamat egészét, valamint annak egyes összetevó'it tanulmányozó kutatók szemléletében és alkalmazott módszereikben az utóbbi években jelentó's fejlődés mutatható ki. Közismert, hogy a hidrológia kezdeti fejlődési szakaszát a leíró jelleg, a nyers szabályok és fogalmak megalkotására, valamint sokszor lényegtelen hipotézisek megmagyarázására irányuló törekvés jellemezte. Az újabban kialakult valószínűségi szemléletmód már elveti az előre megállapí- tottság hipotézisét, és a valóság tényeivel összhangban abból indul ki, hogy a vizsgált jelenség a jövőben többféle lehetséges értéket vehet fel, tehát több lehetséges állapot bekövetkezésének valószínűségére tehetünk megállapítást. A hidrológiai jelenségek elemzése elvezetett bennünket ahhoz a megállapításhoz, amely szerint a természetben sok kicsiny, szabálytalan egyedi esemény történik; tehát a csapadék, lefolyás, beszivárgás stb. törvényszerűségeit statisztikus törvény- szerűségeknek tekinthetjük (bár statisztikus törvényszerűségek is vezethetnek olyan megállapításokra, amelyek valószínűségi mértéke már elég nagy ahhoz, hogy azok a bizonyossággal határosak). A hidrológiai rendszerek viselkedésének tanulmányozására kialakított statisztikai vizsgálati módszerek azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy megértsék (értelmezzék) a hidrológiai megfigyeléseket, a megismert összefüggéseket. Ez a célkitűzés a következőket jelenti: matematikailag és fizikailag meg kell fogalmazni a megfigyelt jelenségek alapjául szolgáló törvényeket, majd ki kell mutatni, hogy a törvényekből valóban következik mindaz, amit tapasztalunk. A hidrológia tudománya — mint minden tudomány — mindig arra törekszik, hogy az összetett jelenségeket egyszerűbb jelenségekre redukálja. Ugyanakkor mind tudományos, mind gyakorlati érdek, hogy megkíséreljük a hidrológiai rendszerek törvényeit megfogalmazni az összetett jelenségek vonatkozásában is (az alapjelenségek sokszor nem ismert törvényszerűségeinek figyelembevétele nélkül). A megfogalmazásra azonban leggyakrabban úgy kerül sor, hogy erre a célra az alapjelenségek (ismert vagy feltételezett) törvényszerűségeit használják fel. Figyelembe véve viszont a definiálni óhajtott természeti jelenségek dimenzióit, az így nyert mesterséges
