Reimann József - V. Nagy Imre: Hidrológiai statisztika (Tankönyvkiadó, Budapest, 1984)
Bevezetés
állapotok nehezen vagy egyáltalán nem reprodukálhatók a valóságban, és ilyenkor nem tudjuk, hogy hogyan járjunk el a továbbiakban (pl. a turbulens energia térbeli diffúziójának helyettesítése molekuláris diffúzióval). Éppen itt kapnak jelentó's szerepet a statisztikai eljárások, amelyek tehát elsősorban az összetett jelenségek leírása és elemzése során válnak lényegesebbé. A természetes hidrológiai rendszerek statisztikai leírására vonatkozó erőfeszíté- seink viszont lényeges mértékben függvényei a mérési adatok számának és azok minőségének. Egyetlen jól mért és valóban jellemző' adat többet ér, mint száz pontatlan (vagy feltételezett) eredmény, azaz végeredményben ettől függ a statisztikai vizsgálatok eredményessége. A mérési adatok mindig önmagukért beszélnek, a statisztikai analízis sohasem jelenthet többet maguknál az adatoknál, és csupán (jóllehet ez alapvetően fontos) arról van szó, hogy a statisztikai eljárások révén lehetőségünk nyílik a jelenségek megmagyarázására és bekövetkezésük valószínűségének előrejelzésére. Az előrejelzés azonban mindig problematikus, mivel nem tudhatjuk előre, hogy mely tényezők hatása fog megnövekedni (megváltozni) a jövőben a múlthoz viszonyítva. A statisztika mint módszer ilyen ítéletekre a jövőre vonatkozólag nem ad módot, sőt maga az előrejelzés is teljesen téves lehet akkor, ha a kiindulási gyakorisági görbe hibás. A természetben és a társadalomban végbemenő jelenségeket korábban elsősorban determinisztikus módszerekkel vizsgálták. Determinisztikus vizsgálati mód esetén az összes ható okok számbavétele révén az adott jelenség egy későbbi időpontbeli állapotát egyértelműen meg lehet határozni. A probléma matematikai kifejezése ekkor egy olyan hozzárendelési utasítás (egyenlet, egyenletrendszer), amelyben a jelenséget jellemző összes változók, valamint azoknak véges vagy differenciális változásai szerepelnek. Meg kell azonban jegyezni, hogy egyrészt a jelenséget befolyásoló valamennyi változónak bevonása sok esetben (ismereteink jelenlegi szintjét tekintve) megoldhatatlan matematikai problémához vezet (vagy éppen a megoldás gépi számítási költségei aránytalanul nagyok a kitűzött cél hasznához képest), másrészt vannak olyan jelenségek, amelyeknél az oksági kapcsolatok rendszere ismerethiány miatt fel sem deríthető (pl. az esőcseppek képződésének, lehullásának folyamata, Brown-féle mozgások stb.). Egy folyamat leírása determinisztikus módszerekkel tulajdonképpen nem más, mint a folyamatban szereplő véletlen változók átlagértékei közötti függvénykapcsolatok vagy differenciális kapcsolatok megkeresése. Ezen megjegyzésekből következik, hogy a determinisztikus vizsgálati módszernek a hidrológiában korlátozott lehetőségei vannak. A valószínűségi vizsgálati módszer elveti az előre megállapítottság hipotézisét és a tapasztalattal összhangban feltételezi, hogy a vizsgált jelenséget befolyásoló jellemzőknek valamely állapotából egy időben későbbi állapotba való átalakulása többféleképpen történhet. Ilyenkor több lehetséges állapot bekövetkezésének valószínűségére igyekszünk következtetni. 12
