Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
2. A szántóföld és vízforgalma
gében a vizen kívül megfelelő mennyiségű oxigén, és a csirázási hőminimum folyamatosan biztositva legyen. Gyakorlatilag a vetés előtti első tavaszi talajelőkészitő munka - miután a feltalaj teherbirása, felszikkadásának mértéke szerint ezt lehetővé teszi - a felszin elmunkálás, simitő, fogas vagy kultivátor járatásával. Az agrotechnika ezt a felszin "lezárásának" nevezi, ami alatt a felesleges párolgási veszteségek mérséklését, megszüntetését (?) érti. Közelebbről nézve - a talajfelszin fizikai állapotváltozásának függvényében - minden ilyen sekély, a felszin 5-10 cm-es rétegeit érintő "talaj- lazitó” munka nem más, mint egy morzsalékos, porhanyó takaróréteg kialakítása, amelyben a talajdarabkák mind egymással, mind az "altalajukkal" csak lazán érintkeznek, a közvetlen (kapilláris porozitási) kapcsolatuk megszűnik és igy önálló vizháztartási talajagregátumokat képeznek a felszíni határrétegben. Homokos jellegű és jó szerkezetű mezőségi talajoknál ez a felszíni száradó szemcsés, illetve morzsás takaróréteg a párolgási vízveszteség nyomán minden "porhanyitó" mechanikai beavatkozás nélkül is kialakul. A durva szemcsés homok-textúra makrokapillárisai, az erősödő besugárzás és páratelitési hiány, esetleg a száritó északi légmozgás együttes hatására, könnyen elvesztik a felszinközeli rétegekben vizüket, és ezzel a szemcsék - a következő esőig - máris "önálló" vizháztartási talajalkotórészekké válnak. Mezoségi talajon, e felszíni vízveszteség kolloidális zsugorodása hajszályepedéseket, morzsákra bomlást eredményez. Amikor az alsó rétegek vizpótlő intenzitása csökken, a morzsákat elválasztó légrepedéseken át nő a párolgás és tovább zsugorodik a morzsa. Ezzel a mechanizmussal a lazult takaróréteg automatikusan kialakul. A felszíni 5-10 cm ugyan kiszárad, de a közvetlen felszíni kapilláris vizemelés mérséklődik, majd véglegesen megszakad. Rossz szerkezetű kötött talajok esetében a felszin száradás nem morzsálődást, de repedezést, oszlopos tömbösödést eredményez. Következmény: a tömbökön belül változatlan a kapilláris vizmozgás, a tömbök szélén cm-es nagyságrendben nő a repedés, szilárdul a száradó, kőkemény kéreg, s igen-igen romlik a homogén feltalaj - állapoti jelleg. Tartós tavaszi szárazság - hosszú csapadékmentes időköz - esetén az ilyen talajok felszínéről elpárolgó kapilláris viz feltűnő "sókristályokat" hagy vissza, amit a talajoldat emelt a felszínre. Jó, ha ez csak "Ca" és nem "Na" vegyület. (Másodlagos szikesedés, pl. hibás öntözés.) Kötött vagy rossz szerkezetű talajokon a kora tavaszi 5-10 cm-es laza "takaróréteget", tehát csak a sekélyen lazító és porhanyitó talajművelő eszközök időbeni munkája alakíthatja ki. (Művelési kényszer!) Koraiak - pl. tavaszi árpa, borsó stb. - vetése esetén ez a sekély lazítás rendszerint a magágykészitést is jelenti, amit .a vezetés és a magtakarás követ. Vizforgalmilag az igy elmunkált talajfelszin tiszta 32
