Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
2. A szántóföld és vízforgalma
A fagypont alatti talajhőmérséklet alapvetően uj vizforgalmi kiindulópontokat és csapadékhasznosulási helyzeteket teremt. A befagyott talajrétegekben a vízzel telt üregek (pórusok, kapillárisok) egy részét jégkristályok töltik ki. Ezzel csökken a talajfagy által érintett réteg szabad (telítetlen) pórustérfogat aránya, hiszen a jéggé válás 10 95-os térfogatnövekedéssel jár. Egyben megszűnik a viz (a folyékony fázis) mozgás, tehát az esetleges leszivárgás lehetősége is a fagyott - felszinközeli - rétegekből a telítetlen és fagymentes alsóbb rétegek felé. Dinamikus téli vízforgalom vizsgálataink számszerűen is igazolták, hogy a tartós mélyrétegü, száraz fagyok hatására közel másfél hónap után sem történt értékelhető víztartalom változás a fagyott talajrétegben, ha közben nem volt felengedés. Csupán a fagymélység alsó (kb. 50-55 cm) határán volt jelentéktelen víztartalom növekedés, és a felszínen - kb. 5*cm-es mélységig - viz, illetve jégtartalom csökkenés. Előbbit a fagymentes alsó talajrétegek páramozgásával és a fagyhatáron való kicsapódással, az utóbbit a felszíni rétegek jégkristályainak természetes szublimációjával magyaráztuk. (19, 20', 21,). A fagyott feltalaj "megszilárdult" vízforgalma természetesen mindaddig nem jelent termőhelyi vizforgalmi problémát, amig a felszínen tá- rozódik a szilárd csapadék. Az olvadástól származó hóié is csak akkor ha robbanásszerűen ter.reli a felszint, illetve a feltalajt, mint elsődleges átmeneti tározóteret. Gyakorlatilag a hó hazánkban akkor tűnik el napok, sőt órák alatt, ha azt kiadós "eső" áztatja. Ilyenkor összetevődik az eső hozama és a hórétegből származó olvadó viz mint felületi vizterhelés, ugyanakkor lehet, hogy a talaj jelentős mélységig még fagyott, a befogadó pórustér egy része jéggel telt, igy a viznyelő képesség erősen korlátozott. Következmény - hasonlóan a nyári záporokhoz - hogy a vizterhelés és az elnyelő képesség különbségének mértéke szerint felületi vizlencsék, vizboritott területek keletkeznek. A viz felszíni megjelenése rendszerint tél végi - tavasz eleji időpontokban következik be. Szántóföldi körülmények között - megfelelő termőhelyi vizforgalmi paraméterek ismeretében - mindez előre látható és rendezett vízforgalom esetén a károsító hatás minimumra csökkenthető. A) Az őszi szántott területek vizforgalmilag a lehető legnagyobb csapadékelnyelő és helybentartó képességgel indulnak a télbe. Feltalajuk a mélylazitás következtében jelentős, - az ülepedett állapothoz képest 80-100 %-osan megnövelt - makropórustérrel rendelkezik, Elmun- kálatlan apró rögös állapotban ez a pórustér un. "fagymentes” befogadótér,amelyet a tartós talajfagyok nem rombolnak, hanem tavaszig állandósítanak. A felület bakhátas, enyhén hullámos mikroreliefet képez, ami a felszíni csapadékvisszatartásban segíti a területet. Az ülepedés igen 24
