Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
2. A szántóföld és vízforgalma
2. A SZÁNTÓFÖLD ÉS VÍZFORGALMA Az előző fejezet összegezéseként megállapíthatjuk, hogy a növényi vegetációt kialakitó és fenntartó környezeti (ökológiai) tényezőket: 1. éghajlati vagy klimatikus, 2. talaj vagy edafikus, 3. földfelszini vagy fiziografikus (relief) és 4. élő környezeti vagy biotikus tényezőkre oszthatjuk. WALTER az élettani tényezők kiemeltebb kezelését tartja szükségesnek, ahhoz, hogy alaposabb termőhelyi elemzést végezhessünk. Ezért az ökológiai viszonyokat: 1. a hő (temperatura), 2. a fény és az anyagtermelés, 3. a viz (hidratura), 4. a kémiai és 5. a mechanikai tényezők szerint elemzi. Az élettani tényezők az utóbbi módon való előtérbe állítása számunkra több szempontból is különösebb figyelmet érdemel. Minden termőhely módosításnál - igy a szántófölddé alakításnál is - feltétlen szem előtt kell tartanunk azt a tényt, hogy az un. "minimumfaktorok", mint a fény, hő és. a viz élettanilag egymást nem helyettesíthetik, de más ökológiai faktorok kölcsönhatásából is kialakulhat ugyanaz az "okozat" - pl. vízhiány - a termőhelyen. A viz viszont nemcsak az egyes növény életében a legnagyobb jelentőségű termőhelyi tényező, de a természetes növénytakaró kialakulására is oly mértékben rányomja bélyegét, hogy az okoló - giai növénytársulások a vízellátásnak megfelelően csoportosíthatók. így különülnek el a: 1. Vizi növények (hydatophyta), amelyek észben lebegő, részben rögzített, alámerült vagy a viz színén elterülő vegetációt alkotnak (pl. rizstelepek csatornarendszerében). 2. Mocsári növények (helophyta), melyek tartósan vízzel borított talajon élnek (pl. tartós elöntésü, belvizes területeken). 3. Kedvező vizellátásu növények, (hygrophyta), melyeknek jellemző tulajdonságuk a nagy vizfelvétel és az erőteljes párologtatás. A rendszeresen nedves talajokon élnek (pl. mélyfekvésü részek). 4. Közepes vizigényü és vizellátásu növények (mesophyta) mint amilyenek a réti, erdei növényeink legnagyobb része. 21