Ravasz Tibor: A vízrendezés mezőgazdasági alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1972)
1. A termőhely és összetevői, alapfogalmak és alapelemek
ként. Ez a termőhely azt jelenti, hogy a talaj megfelelő szabad pórustérrel rendelkezik a gyökerek elhelyezkedésére, folyamatos vízellátást biztosit két csapadék között a vegetációnak, s tápanyaglebontó (minera- lizációs) képessége már elég növényi tápsót képez ahhoz, hogy az ismétlődő tenyészidoszak alatt növényi felujulás, kelés, növekedés, fejlődés és beérés periódikusan létrejöhessen. A termőhelyi viszonyok végeredményben igy alakítanak ki egy állandó jellegű növényállományt, amely alatt jellegzetes talajtípus jön létre, miközben a kozmikus energia fenntart egy biológiai egyensulyállapo- tot és ezzel biztosítja a szerves és szervetlen anyagok körforgását a bioszféra keretei között. Ha megsemmisítjük az eredeti növénytakarót: eltávolítjuk a természetes biológiai regulátort és a termőhely - elsősorban vizforgalmi - egyensúlyát ezzel megbontjuk. A feltörés és a talajmüvelés ezenkívül o- lyan fizikai állapotváltozásokat is létrehoz a szelvényben és a felszínen, amelyek uj termőhelyi elemekként érdemelnek figyelmet. A feltalaj, a felszíni "kéreg" és az altalajt elválasztó barázdafenék mint uj termőhelyi képződmények a szántóföldi használat rendszeres velejárói. Kötött talajokon ezek az uj képződmények különösen nagy figyelmet érdemelnek. A feltöréssel tehát uj fizikai talajállapot, ennek következményeként az idő függvényében uj biokémiai lehetőség, potenciálhelyzet, vizháztartá- silag uj határréteg, változó elnyelő, - áteresztő - és tározóképesség jön létre, ami a szántóföldet - mint mesterséges termőhelyet - a továbbiakban az eredeti termőhelytől, mind hasznosításában, mind belső dinamizmusában meg fogja különböztetni. Kézbentartása attól függ, hegy az ember agrotechnikai beavatkozásaival, a természet változatlan ráhatásaival szemben mennyire tudja ok- és célszerűen előkészíteni az uj felületet, amelyet az év egy részén most már nem véd a növénytakaró.- 20
