Raffai Sarolta: Föld, ember, folyó (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1983)
Első fejezet
szeplő az arcán. Hát a Mari előtt ugyancsak összezárt a kör, nem engedték neki a többiek megfogni a bárányt, annyira, hogy a végén sírva fakadt az ártatlan. Hanem Elvira ügyeskedett. Sikongatott, tette, hogy jaj de fél, s ahogy megperdült, még a fehér selyembugyogóját is látni lehetett. Nekidőltem egy fiatal juharfának, és bámultam. Sütött a nap szép finoman, melege nem is igen volt még - no de nekem! Nekem aztán volt. Hol melegem, hogy majd eldurrantam, hol meg fáztam, akár a sápkórosok. Be szerettem volna farkas lenni ebben a játékban ! Attól kezdve minden gondolatom ő volt. Vigyáztam az öltözetemre, hogy mindig tiszta legyen cipőm, ingem nyaka, s amint hazaértem az iskolából, máröltöztem át otthoni gúnyába, nem kellett biztatni. Minden este kitisztítottam a cipőmet, s annyi pasztát kentem rá, hogy apám megsokallta, dorcót vett végül is. Azt meg mostam, súrolókefével tüntettem el vásznáról a foltokat - és tanultam szorgalmasan, nehogy szégyent vallják a lány előtt csak egyszer is. Meglett az eredménye: egyik vasárnap délutánra bejelentkezett hozzánk a tanító úr. Velem azon nyomban megfordult a világ, csak szédelegtem benne. Nem volt szokás akkoriban, hogy a tanító úr keresse meg a szülőket! Már csak észrevett valamit az Elviráról meg rólam, azazhogy inkább csak rólam, mégpedig, hogy a fene esz érette.- Ejnye, Marci. Megsiketültél?- Igenis, tanító úr. No, dőlt a nevetéstől az egész osztály, én meg mint a főtt rák, felül a forróság bántott, a lábaimon meg egyre feljebb kúszott a hidegség, hogy megremegtette őket.- Holnapra visszaüzenhetnek, hogy otthon lesznek-e.- Igenis. Most már nem kacagtak a gyerekek, csodálkozva pillant- gattak egymásra inkább. Ők nem tudták a dolgot mire vélni, csak én. De én igen. Akkor Elvirára néztem, s ő elkerekedett szemmel rám. Nem bírtam a tekintetével. Hanem éjszaka! Addig nem sejtettem, milyen kínszenvedés, ha az embert elkerüli az álom. Elterveztem vagy húszféleképpen, hogyan bitangolok el a háztól, mit viszek magammal, mikor 30
