Raffai Sarolta: Föld, ember, folyó (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1983)
Első fejezet
fel egy új arc legalább a boltban. Dologidő volt már, a konyhakertekben is kívánta a munkát a hirtelen meleg idő - mégis, akkora forgalmuk talán sohasem volt még a szatócséknak, mint azon a tavaszon. Az iskolánk kicsi volt. Két-két osztályt összecsaptak, elsőt a másodikkal, a harmadikat a negyedikkel. No egy szép, napsütéses március végi napon azon vettem észre magam, amint beléptem az osztályajtón, hogy eggyel megszaporodtunk - mégpedig az új szakácsnő kisleányával. A tanító úr ott adott neki helyet mindjárt az első sor sarkán, a harmadikosok között. Két-három lány körülállta már, de ő még szemlesütve üldögélt. Ám ha valaki megnyitotta az ajtót, legyen az fiú vagy lány, ő féloldalt hajtott fejjel oda-odapillantgatott, nem kerülte el a figyelmét semmi. Ahogyan megláttam, megszédültem. De abban a minutumban. Hogy milyen volt? A gyönyörűség volt maga. Kreol a bőre, sötétkék a szeme... kicsit vastag a szája is, az orra is, a haja szép gesztenyeszín, dús loknikba göndörítve, a keze olyan finom és tiszta, amilyet még sohasem láttam. Fehér félhold a töve, félhold a hegye... a kettő között rózsaszínben fénylett, dörzsölgette is a szoknyájához. Nem hasonlított ő senkire. Ahogyan öltözött, az is szokatlan volt. Sötétkék rakott szoknya, fehér-sötétkék csíkos blúz, sötétkék szalagcsokor a nyakában és fehér, csupa habos könnyű a köténye, hogy majd elrepült. A lábán fehér zokni meg fehér magas szárú cipő - mind csak ámultunk. Azután megjött a tanító úr. Bejelentette az osztálynak, hogy új iskolatársunk lesz, Kemecsei Elvira, jó tanuló, fogadjuk szívesen. Akkor már tudtuk, hogy valódi rokona a plébános úrnak, mivel az Kemecsei Ádám. Elvira! Ezt a nevet még sohasem hallottam, nem volt benne a kalendáriumunkban sem, hiába iparkodtam azt mindjárt föltalálni, amint hazaértem. Én aznap le nem vettem pillantásom Elvira gyönyörű hajáról, tízperces szünetekben meg folyton ott sündörögtem a lányok közelében, akik „Kint a bárány bent a farkas”-t játszottak, szépen, körben állva. Mindjárt Elvirára számolták ki a bárányt, beállították középre. A farkas meg Kőszegi Mari volt, gyors mozgású, fürge kis szőkeség, sok apró 29
