Raffai Sarolta: Föld, ember, folyó (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1983)
Első fejezet
Apámnak? Nem tudom. Vasárnap mise után a Gazdakörbe ment, ebédelni hazajött, kicsit lefeküdt ejtőzni, azután visszament ugyanoda. Sokan nézték furcsálkodva, mert se ivott, se kártyázott. Szívesen dominózott bárkivel, de leginkább sakkozni szeretett. Erre a játékra ritkán akadt vállalkozó, talán azért igyekezett megismertetni velem olyan nagyon korán. Anyám arca mindig földerült halványan, alig észrevehetően, ha egymással szemben ültünk le a kockás táblához mi ketten. Apám meg úgy tett, mintha nem vette volna észre anyám örömét. Mintha mindig neheztelt volna rá valami titokzatos bántás miatt, ami meg-megújult s nem múlott el soha. Olykor rajtakaptam, főleg ünnepnapon, hogy szemébe húzott, fekete kalapkarimája alól fanyar képpel nézegeti anyám vékony lábszárát, a munkától kérges, szürke kezeit, halovány, keskeny arcát. Aztán elfordult megsavanyod- va. Ebédnél csak oda-odavágott a szemével rosszallóan, ha anyám kevéske ételt szedett magának.- Te vagy a gazdasszony! - figyelmeztette nemegyszer keményen.- Én volnék - mondta anyám enyhén rekedtes, gyönge hangon, szemét lesütve.- Nahát akkor! - nézte merőn apám. Anyám újra szedett, s úgy rakosgatta tányérján a húst meg a krumplit, hogy többet mutasson. Azután szó nélkül eddegél- tünk, csakhogy én is úgy voltam vele, mint apám: igen nehezen ment le a falat a torkomon. Sokszor voltunk édesanyámmal egyedül, többször mondtam neki - nincsen ez jól így.- Kár belém - legyintett ilyenkor fáradtan. - Mit értesz te ahhoz!- Csak annyit, hogy nekem se akaródzik ennem - panaszoltam. - Apámnak se, látom én azt.- Jaj gyermekem, majd megérted, ha nagyobbacska leszel - fordult el ilyenkor, s kékfestő kötőjébe törölgette a szemét. Mert már fiatalon csak kékfestőben járt. Lánypajtásai világoskéket, szürkét s még rózsaszínűt is viseltek, csak ő nem. Ő soha mást. Vasárnap sötétkék fehér mintás selymet, télen barna, sötétkék, fekete szövetet, ugyanolyan színű selyemkötővel, szövet vagy bársony fejkendővel. Végtére ő vált ki a többiek közül egyszerűsége, szolidsága miatt. Talán soványsága és egyenes tartása is minden szempárt maga után vonzott, amerre járt. 11
