Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
III. fejezet. Szocialista típusú vízgazdálkodási társulatok kialakulása és működése a Dráva völgyében
A mezőgazdaság szocialista átalakításáért vívott küzdelem eredményeinek eléréséhez a termelés feltételeinek megjavításával, és a művelési biztonság növelésével — minden kétséget kizáróan — a társulatok is hozzájárultak. Dolgozóik ásója nyomán sok tízezer, majd százezer holdról tűnt el a belvíz, csökkentek a vadvizek kártételei, fokozatosan változott meg egy-egy falu vagy nagyobb tájegység arculata. Áldozatkész, sokoldalú, hasznos munkájukkal mind több helyen teremtették meg vízgazdálkodási oldalról is a mezőgazdasági termelőszövetkezetek eredményesebb működésének feltételeit. A fejlődés második szakasza A társulatok fejlődésének második szakasza az 1961—65 évekre esik. A társulati mozgalom kibontakozásának ebben az időszakában mélyreható változások mentek végbe a vízgazdálkodás terén is. Tovább fejlődött a vízgazdálkodás egységes állami irányítása, erősödött szervezeti egysége, korszerűsödtek és számban is jelentősen növekedtek a termelőeszközök, új, nagyteljesítményű földmunkagépek álltak munkába a vízügyi szolgálatban. A vízépítőipar korszerű, nagyüzemi iparrá fejlődött. Jelentős léptekkel haladt előre a vízkészletek számbavétele; az Országos Vízügyi Főigazgatóság irányításával a vízügyi szakemberek kidolgozták a jövő vízgazdálkodásának hosszú távú tervét, a Vízgazdálkodási Kerettervet. Szervezettebbé vált a vizek minőségének megóvásáért és javításáért folytatott küzdelem. Leraktuk a korszerű vízgazdálkodás alapjait; ezt tükrözi az 1964. évi IV. törvény — a vízügyi törvény — és ennek végrehajtási utasítása, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 32/1964 sz. rendelete. E magas szintű jogszabályok nemcsak összegezik a felszabadulást követően elért vízgazdálkodási eredményeket, hanem egyben szilárd alapra helyezik az eddig általában alacsonyabb szintű jogszabályokon nyugvó vízügyi intézkedéseket és szervezetet is. A társulati mozgalom fejlődésének második szakasza lényegében az újabb társulati alapjogszabály — a vízgazdálkodási társulatokról szóló 1960. évi 29. számú törvény- erejű rendelet, valamint ennek végrehajtási utasítása, a 12/1961 (IV. 14.) Korm. sz. rendelet — megjelenésével vette kezdetét. A társulatok tevékenységének újabb, magas szintű jogi szabályozását a fejlődés első szakaszában szerzett tapasztalatok felhasználásának igénye, és a mezőgazdasági termelés szerkezetében bekövetkezett változásokhoz való igazodás követelménye tette szükségessé. Az új alapjogszabály, ennek végrehajtási utasítása, de a vízgazdálkodási társulatok alapszabály-mintájának megállapításáról szóló 2/1962 (V. E. 3—4) OVF számú utasítás is változatlanul megtartja azokat az alapelveket, melyek a korábbi — hasonló tárgyú — jogszabályokban láttak először napvilágot. Részletkérdések tekintetében azonban mindhárom jogszabály tartalmaz új elemeket. Ezek közül feltétlenül említést érdemel a törvényerejű rendelet első szakaszában olvasható újszerű előírás, mely szerint társulatok a vízgazdálkodásilag összefüggő egységet alkotó területen alakíthatók a helyi jellegű vízrendezési és vízhasznosítási tevékenység szervezett ellátására. Ez a megfogalmazás már tükrözi a komplex vízgazdálkodási szemlélet jelentkezését a társulati mozgalomban, és sejtetni engedi a jövő távlatait: a kis területeken szétszórtan működő, gyakran csak egy-egy község határára kiterjedő társulatok összevonásának szükségszerűségét. Az új jogi szabályozás eredményeként módosult a társulatok felügyelete is. Míg a főfelügyeletet továbbra is kizárólagosan az Országos Vízügyi Főigazgatóság gyakorolja, addig a korábbiaktól eltérően a társulatok felügyeletét vízgazdálkodási-, víz61
