Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
III. fejezet. Szocialista típusú vízgazdálkodási társulatok kialakulása és működése a Dráva völgyében
nak arányában, függetlenül attól, hogy az ingatlanuk a vízgyűjtő terület melyik részén fekszik. A szocialista típusú vízgazdálkodási társulatok működésének részletes szabályait első alkalommal az országos vízügyi főigazgató és a Szövetkezetek Országos Szövetsége elnökének 16/1958 (V. É. 6.) számú együttes utasítása állapította meg. Ez a jogszabály — mely a társulatok alapszabály-mintáját tartalmazza — alapelveiben az elmúlt 17 év alatt lényegében alig változott. Az alapszabály rögzíti, hogy a társulatok ügyeinek intézését az önkormányzati szervei: a taggyűlés, az intézőbizottság és az ellenőrzőbizottság látják el. A társulatok legfőbb szerve a közgyűlés, (taggyűlés), melyet a tagok egy-egy képviselője alkot. A közgyűlés akkor határozatképes, ha azon a tagok több mint fele jelen van, és a jelenlévők a társulat érdekeltségi területének legalább 51%-át képviselik. A közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartoznak a legfontosabb ügyek: az alapszabály elfogadása és módosítása, a tagok felvétele és panaszaik elbírálása, az intéző- és ellenőrzőbizottság tagjainak megválasztása, az éves és távlati műszaki-pénzügyi tervek meghatározása, az évvégi mérleg és beszámoló elfogadása .. . stb. A 3—5 tagú intézőbizottság a társulat képviseleti, ügyintéző és végrehajtó szerve, melyet a közgyűlés 3 évi időtartamra választ a tagok, illetőleg a jogi személy tagok képviselői közül. Az intézőbizottság választott elnöke egyben a társulat elnöke is. Érdekes, mert ma már szinte történelmi hangulatú az idézett jogszabály egyik tiltó rendelkezése, mely szerint nem lehet az intézőbizottság tagja — több más egyéb között például — kizsákmányoló. A sorok között meghúzódó egyetlen szó is érzékelteti, hogy a mozgalom kezdeti szakaszában nem volt zavartalan a szervezési munka, és még számolni kellett — különösen falun — a társadalmi és politikai rétegeződés által támasztott nehézségekkel is. A felügyelőbizottság — vagy mint ahogy 1967 után nevezik: az ellenőrzőbizottság — a közgyűlés által választott 3—5 (1961-ig legfeljebb 7) főből álló testület, melynek alapvető feladata a taggyűlés határozatai végrehajtásának, továbbá a jogszabályok és az alapszabály megtartásának ellenőrzése. Egy tagját az illetékes tanács delegálja, többi tagját a közgyűlés választja meg soraiból. A társulatok fejlődésének első szakaszában — az 1957—1960 évek között — a magyar mezőgazdaság szocialista átalakítása már győzelmesen haladt előre. 1960 végére a mezőgazdasági művelés alatt álló területek 79,6%-a a szocialista szektorhoz tartozott. A mezőgazdasági össztermelés 65,7%-át az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek adták, s így a falun is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. Az ellenforradalom után az MSzMP által megfogalmazott kettős feladat végrehajtása — a mezőgazdaság szocialista átszervezése, és ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági termelés növelése — a befejezéshez közeledett. Ebben a korszakban jelentős politikai hangsúlyt kapott a társulati mozgalom is, hiszen az új útra lépő magyar falvakban elsőként éppen a vízitársulatok mutattak példát a nagyüzemek együttműködésére: egy-egy üzem kereteit meghaladó közös feladatok társadalmi összefogás útján történő megoldására. A társulati mozgalom az első lépésektől napjainkig szorosan összefonódott a szövetkezeti mozgalom fejlődésével. Ahogy nőtt a közös gazdaságok száma, úgy szaporodtak a társulatok is. 1960-ban az országban mintegy 500 község határára kiterjedő közel 3 millió katasztrális hold érdekeltségi területen 227 vízitársulat működött. Ebben az időben jöttek létre a Dráva völgyében is az első — pár száz hold területen gazdálkodó — társulatok: a Hoboli-, a Molványi-, az Alsókarasicavölgyi-, a Bürüs- Váradi-, az Almás-Okorközi-, és a Gyöngyösfelső Keleti-ág vízrendezési társulatok, de az ármentesítési és árvízvédekezési feladatok megoldására vállalkozó Drávái Nyárigát Társulat is. 60
