Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
II. fejezet. A társulatok kialakulása és működése a Dráva mentén
vízimunkák mozaikszerű kapcsolódása, ezek összehangolása jelenti, illetve jellemzi. Elég volt egy-egy nagybirtok hanyagsága, a vízrendezési tevékenység egy-két éves szünetelése ahhoz, hogy a csatlakozó szakaszokon is meghiúsítsa a munka továbbfolytatását, illetve lerontsa annak eredményeit. Mindez abból következett, hogy a nagybirtokok végül is közcélú csatornákat építettek és kezeltek, már ami a főbefogadókat illeti. Ezért volt nagy jelentőségű a már említett vízjogi törvény, amely hangsúlyozottan kiemelte a vízrendezési munkák közérdekű voltát, és lehetővé tette az ilyen munkák hivatalból történő elrendelését. Mint látni fogjuk, erre a Feketevíz Lecsapoló Társulat területén is szükség volt, és a vízrendezési tevékenység jelentős előrelépését hozta. A feliszapolódott csatornák jókarbahelyezésére a Társulat tervet készíttetett, amely újabb 500 000 forint befektetés szükségességét mutatta ki. Ezt az érdekeltek nem fogadták el, részben az összeg magas volta miatt, részben pedig azért, mert az eddigi munkálatok eredménye — jobban mondva eredménytelensége — miatt biztatást a jövőre nézve nem láttak. Kimondták a Társulat feloszlását, mely határozatot az illetékes miniszter is jóváhagyta, fenntartva magának azt a jogot, hogy a végleges feloszlást csak a Társulat nagyon bonyolult vagyoni viszonyainak rendezése után engedélyezi. A felszámolás igen lassan haladt, közben a medrek és a parti területek mind rosz- szabb karba kerültek, a károk érezhetőbbé váltak. E miatt a felszámolás alatt levő érdekeltség 1886-ban az érdekeltségi ülésen és az 1887. évi választmányi ülésen, valamint közgyűlésen határozatilag kimondta, hogy a társulati csatornákat alaposan, a meglevő tervek szerint ki kell tisztítani. Felkérték a Vármegye alispánját, hogy ezeket a munkálatokat az érdekeltség terhére, társulati szervezeten kívül, az 1885. XXIII. törvénycikk 40. §-a alapján állapítsa meg és hajtassa végre. A Társulat a munkálatok céljára átadta meglevő pénzeszközeit. A szükséges medertisztogatási terveket az alispán megbízására az I. kerületi pécsi Kultúrmérnöki Hivatal 94/1888 sz. alatt el is készítette. A terv 716 500 m3 földmunkát irányzott elő 150 000 forint költség mellett, ami kát. holdanként 9,83 forint befektetést igényelt. Az alispán a terveket a főbb érdekeltekből alakított véleményező bizottsággal megtárgyalta és elfogadta, majd pedig annak végrehajtását a már hivatkozott törvény alapján 4408/1889 sz. alatt elrendelte. A társulati pénzeszközök kiegészítése céljából az érdekelt területek minden kát. holdjára 6,5 forintot vetett ki érdekeltségi hozzájárulásként. Ezt követően a tervezett vízimunkák a pécsi Kultúrmérnöki Hivatal műszaki vezetésével és megyei pénzkezelés mellett végrehajtásra is kerültek. Rendkívül érdekes tény, hogy társulati szervezeten kívül —gyakorlatilag annak felszámolása után, — 1889—1894 között végzett medertisztítási munkák során röpke fél évtized alatt az 1839—81 között teljesített földmunkáknak csaknem 3/4-ét végezték el. Az eddig csak részletekben — gyakran helyi és időbeli összefüggés nélkül — végzett munkák után ez alatt az öt év alatt került kivitelezésre először és teljes egészében a Neumann-féle klasszikusnak mondható szabályozási terv, amely azóta is a Fekete-vízrendszer gerincét képezi, természetesen ma már nagyobb mederméretekkel. 38
