Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
II. fejezet. A társulatok kialakulása és működése a Dráva mentén
szabályozta a társulatok maximális megterhelését, amely a hússzoros kataszteri tiszta jövedelem 60" ,,-át nem haladhatja meg; — ártérfejlesztést tett lehetővé, amelynek alapja a mederkiépítés utáni maximális árvízszint. A vízjogi törvény lehetővé tette az érdekeltség egy részének akarata ellenére is a közérdekű lecsapolást, ezért megszaporodtak a lecsapolási munkák. Nagyszabású belvízrendezések nyomultak előtérbe a századfordulón a vízhasználati társulatok által végzett kisebb lecsapolások helyett. Ugyancsak rendkívüli módon megszaporodtak a meder-jókarbahelyezések és az ezekkel részben kapcsolatos lecsapolások is, melyeket a vízjogi törvény 40. szakasza alapján a kultúrmérnöki hivatalok hajtottak végre. Ezek költségeit nem a társulatok, hanem a hatóságok által jogerős véghatározatokban megállapított érdekeltségek viselték, amelyek a rendezett medrek, és megépített víziművek fenntartását is kötelezően végezték. Vízügyi műszaki vonatkozásban előrelépés, hogy a mederméretek meghatározása már hidrológiai és hidraulikai számítások alapján történik, kiterjedten kezdik alkalmazni a kül- és belvizek elkülönített levezetését (területünkön a Karasica-Szívó csatorna esetében) és megjelennek az első alagcsövezések. Az országos „kitekintés” után, amelynek során időben egy kissé előre is szaladtunk, térjünk vissza ismét a Feketevíz Lecsapoló Társulat működésére. 1877. május 26-án újjáalakult a társulat. Az 1879 tavaszán Pécsett tartott társulati közgyűlésen úgy határoztak, hogy a munkát az elfogadott és jóváhagyott terv alapján kell folytatni először a már korábban elkészült, de időközben feliszapolódott csatornák kitisztogatásával, majd pedig új szakaszok rendezésével. A beindult munkák pár év elteltével ismét lelassultak, majd abbamaradtak. A fenntartásra sem fordítottak kellő gondot, ezért megindult a természetes állapot lassú visszaállása, amelyet ha nem akadályoznak meg, az egész eddig végzett munka könnyen kárbavész. Annak illusztrálására, hogy az 1860-as évek közepétől viszonylag milyen keveset dolgoztak az érintett és tárgyalt térségben, az alábbi összehasonlító adatokat közöljük: Időszak 1848-ig 1848—66 1867—81 Fekete-vizen összesen: Pécsi-vizén 1860—80 összesen: a végzett munka (rn'-ben) 209 420,4 679 055,1 63 131,4 951 606,9 163 993,7 1 115 600,6 m ‘ Ezekből a munkákból 1 m:i-re 26,6 krajcár, 1 kát. holdra pedig 19,46 Ft befektetés esik. (Összehasonlításul közelítő adatként megemlítjük, hogy mai árakon, — 26,6 Ft/m:1 egységár feltételezésével -— ez kát. holdanként 1946,— Ft terhet jelent.) Meg kell állapítani, hogy a nagybirtokok amennyire kezdeményezői voltak a víz- rendezési tevékenységnek, annyira gátjaivá is tudtak válni. A Társulat működését túlnyomórészt még mindig a közös terv alapján, de az egyes nagybirtokok által végzett 37
