Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)

II. fejezet. A társulatok kialakulása és működése a Dráva mentén

Ahhoz, hogy az immár közel 70 éve vajúdó általános vízrendezést sikerrel befejezhessék, a déli főcsatornán 8000 fm, az északin 4000 fm, tehát összesen 12 000 fm hosszúságú csatorna megásását tartották szükségesnek évente.

A vízrendezés megvalósulása

1847-ben megkezdődött a tervezett munkák kivitelezése a déli csatornán, a nádi- gai erdőn át. Ezt a biztató kezdetet azonban gyors megtorpanás követte, mert az 1848-as szabadságharc alatt sem a politikai, sem a gazdasági helyzet nem kedvezett a vízi munkálatoknak.

A szabadságfosztás keserű évei fiatal vízitársulataink életére is rányomták bélyegüket. Az 1850 június 16-i császári rendelet hatályon kívül helyezte a társulatok alapszabályát, és felfüggesztette önállóságukat. A vízitársulatokat ettől kezdve rendeletekkel kormányozták, ügyeiket csak felsőbb utasítások alapján intézhették és formailag szinte állami hivatalokká váltak.

E zűrzavaros időkben még az elkészült csatornák rendszeres fenntartása sem történt meg.

A vármegyéhez címzett panaszok ismét sokasodtak, kérték és sürgették a vízrendezés beindítását.

A szabadságharc alatt megszakadt Fekete-víz szabályozás folytatásáról először 1850 szeptemberében tartottak tanácskozást az érdekeltek. Az elnöklő kormánybiztos felkérte a megjelenteket, hogy tegyenek erőfeszítéseket a munka folytatására, amelyhez a megye teljes támogatását ígérte. A tanácskozáson — amelyet követően a vízrendezések végre ismét beindultak — az alábbi határozatok születtek:

— a kiviteli munkát a már elfogadott szabályozási terv alapján kell végrehajtani;

— a kivitelezés anyagi fedezetét a földesuraknak kell viselni a saját birtokukra eső szakaszon;

— Szaporcától a torkolatig tartó szakasz tisztogatási munkáit és az ugyanitt építendő árvédelmi töltések költségeit a földesuraknak kell együttesen biztosítani birtokaik arányában;

— az úrbériséget eltörlő 1848. évi törvények következtében a volt jobbágyok birtokaik arányában szintén érdekeltek lettek volna a vízrendezésben. Tekintettel azonban a parasztok fizetésképtelenségére, a hozzájárulás megfizetésétől eltekintettek. Helyette a községeket — 8 pengőkrajcár napszámbér fejében — kötelezték a kivitelezéshez szükséges munkaerő biztosítására. A községek képviselői ezt a számukra kedvező gesztust nagyra értékelték, és kijelentették, hogy még ingyen munkával is segítenek a csatorna ásásában, csak minél előbb megszabaduljanak a káros vizektől;

— tilos a csatornákat halászat vagy állathajtás miatt elgátolni, és tilos a töltéseken legeltetni;

— a munkák irányítására, ellenőrzésére külön választmányt jelöltek ki, aki időszakonként jelentésben köteles beszámolni a Társulatnak a munkák állásáról.

Az 1850-es években, és az 1860-as évek elején a kiviteli munkák jó ütemben haladtak. A tervezett csatornák és töltések jórészt elkészültek, eredményesen működtek és alkalmasak voltak a csatlakozó mellékcsatornák befogadására.

Jellemzésül megemlítjük, hogy amíg a Fekete-vízrendszerben 1848-ig összesen kb. 210 000 m3, addig 1848—1866-ig összesen kb. 750 000 m:l földmunkát végeztek.

Az 1860-as évek második felében a kiviteli munkák erősen lefékeződtek, és a fenntartásra sem fordítottak kellő gondot. Hozzájárult ehhez bizonyára az a körülmény is, hogy ebben az időszakban rendkívül száraz időjárási periódus uralkodott, amely feled34