Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)

II. fejezet. A társulatok kialakulása és működése a Dráva mentén

nál kialakítani. A dárdai uradalom belvizeit levezető Siklósi-, Harkányi-, Tapolcai patakok vizét a meghosszabbítandó csatorna nem tudná befogadni, mivel ezek a patakok jóval mélyebb szinten folynak a tervezett befogadónál. Gazdasági okok miatt is ellenezték a „nagycsatorna” meghosszabbítását Bolmányig, ugyanis ennek a 10—12 ezer ölnyi szakasznak a kiásásához a gordisai, mattyi, drávaszentmártoni, torjánci, kásádi, beremendi, petárdái és bolmányi határokban fekvő uradalmi és úrbéri földeket, réteket kellene keresztül szelni, az igénybevett úrbéri földeket pedig az értékes uradalmi földekből kellett volna kárpótolni.

Miután a siklósi terv megalkotóit többször is önzőnek deklarálták, kérték az alispánt, hogy a gordisai torkolat kialakítása mellett foglaljon állást és felszólították a siklósi uradalmat, hogy az ún. ,,Sulyós-tó” térségében a drávai töltésben építendő zsilip költségeihez járuljanak hozzá (mert ez elsősorban nekik jelent hasznot) továbbá, hogy a csatorna jobb parti töltését építsék meg.

A levéltári iratokat tanulmányozva megállapítható, hogy közigazgatásunknak ebben a szakaszában sem lehet a Vármegyét, a „hatóságot” sietséggel, vagy elhamarkodott döntéssel vádolni. És ennek a szokásos hivatali nehézkesség mellett komolyabb okai is voltak, nevezetesen:

— nincsenek még megfelelő vízügyi, vízjogi törvényeink,

— nincs állami vízügyi szervezet,

— társulat vagy társaság még kezdetleges, nincs kellő szaktekintélye a tagjai előtt,

— a nagy gazdasági és politikai erővel rendelkező uradalmak jelentős befolyással voltak, vagy tudtak lenni a hivatali szervezetre.

A dárdai uradalom — talán hogy a megye előtt levő ügyet kimozdítsa a holtpontról — 1844 nyarán az általa készített terv alapján a töltéstől kezdve többszáz ölnyi hosszban megásatta a csatornát, és a megyei töltést átvágva abban a zsilipet is megépítették.

A viszály tisztázására kiküldött választmány 1844 októberében nyújtotta be véleményét jelentését a Pécsett tartott megyei közgyűlésnek. E szerint a helyszíni szemlék során megállapították, hogy a tervezett bolmányi torkolat árvizektől' járt térség, míg a gordisai magasabban fekvő, ezért az árvizek ritkán fenyegetik.

Itt, a dárdaiak által épített 9CC—1000 öl hosszú új csatorna mellett, attól kb. 20 ölre, pontosan a Drávaszabolcs és Gordisa közötti határvonalon egy régi elhagyott árokra találtak, amit formája és a két oldalán húzódó töltések romjai után ítélve a a Fekete-víz (Egerszegi-víz) egykori mesterséges medrének véltek, amelyet a később épített megyei töltéssel zártak el. A látottak, továbbá a térképek és lejtmérések adatainak tanulmányozása alapján, a megyei tiszti mérnök véleményét is meghallgatva az illető uradalmak és a Drávaszabolcs-, illetve Gordisa- környéki községek nyilatkozatait értékelve a választmány nem javasolta a Fekete-vizet (az egyik Fekete-vizet, tehát az Egerszegi-vizet) a Bolmány melletti ,,Siblye” nevű holt-Drávába vezetni. Döntését azzal indokolta, hogy a Siblye holt állóvíz, amelynek szintje a Fekete-víz által megemelkedne, veszélyeztetné a túlsó parti valpói uradalom földjeit, ezért ezt a megoldást Verőce megye úgyis ellenezné. Egyébként az itteni töltés-átvágás veszélyesebb helyzetet teremtene, mint Gordisánál, tartani lehetne nagy területek elmocsaraso- dásától, sőt a Siblye holtág teljes feliszapolódásától. Ezért Gordisánál kell kiépíteni a torkolatot a zsilippel, még pedig a siklósi uradalom anyagi hozzájárulásával minél előbb, hogy a vizek a megyei töltésben ne tegyenek kárt.

A zsilip megépítése céljából a védtöltést 1844. október 2.4-én 7 öl szélességben vágták át. A megépített zsilip és zúgó jól vizsgázott 1844—45 telén. A Dráva áradása30