Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
II. fejezet. A társulatok kialakulása és működése a Dráva mentén
kor leengedett zsilip ellenállt a víz nyomásának, a zúgón keresztül sikerült a belvizeknek tökéletes lefolyást biztosítani a ,,Matyi-tó” felé, ezen a példátlanul csapadékos télen is. Ezzel a beavatkozással épült ki az Egerszegi-csatorna alsó szakasza, amely 1934-ig üzemelt ezen a néven, akkor az új Egerszegi csatorna medrét Drávapalkonya és Dráva- szabolcs között alakították ki, míg a kiiktatott meder azóta Gordisai csatorna néven, visszatöltésezés nélkül, belvízcsatornaként üzemel, a drávai töltésben levő zsilipen keresztül. Ismétlődő vízkárok Alig zárult le megnyugtatóan az Egerszegi-víz alsó folyásának és torkolatának rendezése, 1845-ben Kemse és Piskó községek határát csaknem teljesen befedte az a víz, amely a panaszos községek szerint gróf Batthyány Iván sellyei uradalmán ásott, de csak Kemse határáig tartó csatornából ömlött ki, és amely nemcsak e falvak mezőgazdaságának teljes megsemmisüléséhez vezetett, hanem még a falvakat is csak körülgátolással tudták megmenteni. A 2. sz. mellékleten ábrázolt Zaláta körüli csatornázás eredményeképpen a korábban Kemsének tartó vizet a töltés alatti zsilipen a Drávába vezették, a mellette levő két berket hasonlóképpen csapolták le a folyó felé. A lecsapoló rendszer évekig jól működött, a környék vízügyi állapota lényegesen javult. A bajt az okozta, hogy a tervezett műtárgyaknak csak egy része készült el, így a magas vízállású Dráva a mellékcsatornákon keresztül a lecsapolt terület felső vége felől elöntötte a környéket. Megállapították, hogy a teljes rendszer kiépítése után ilyen elöntések nem fordulnak majd elő. Hogy a Fekete-víz menti községek népe még az 1840-es évek közepén is mennyi kárt szenvedett a víztől, arról a Baranya-megyei Levéltárban fellelt beadványból alkothatunk képet. Bogdása, Oszró, Kiscsány községek 1846 tavaszán azzal a panasszal fordultak a megyéhez, hogy az ... „Istvándi, Szigethi és Pécsi vizek” lecsapolásával a Fekete-víz medrébe került rengeteg víz kilépett a medréből, és rétjeiket, legelőiket, sőt szántóikat is elborította. Mivel e vidék mindenekelőtt szarvasmarha-tenyésztésből élt, rétjei füvének elsavanyodása, illetve eliszaposítása nemcsak a szénatermést csökkentette alaposan, de állataik elhullásához és lesoványodásához vezetett, ezért a gazdák közül többen koldussorsra jutottak. A károkat az alábbi táblázatba foglalták össze: Község Széna Ökör Tehén Borjú Értéke mázsa darab darab darab forint Bogdása 1600 36 108 60 12 240,— Oszró 2800 15 71 61 9 930,— Kiscsány 1200 9 17 11 3 430,— Összesen: 5600 60 196 132 25 600,— (Mai pénzben számítva több millió Ft kár keletkezett egy kiöntés hatására.) Ezt a beadványt Baranya Vármegye 1846 április 26-án tartott közgyűlésén megtárgyalta, és intézkedéseket sürgetett a lecsapolási, mederrendezési munkák meggyorsítása érdekében. Megfelelő mennyiségű és tevékeny munkaerő biztosítása érdekében 31
