Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)

II. fejezet. A társulatok kialakulása és működése a Dráva mentén

létesítsék a csatornát, de a dárdai uradalom földjeit a csatornát kísérő, a siklósiaK költségén építendő töltéssel kel! megvédeni.

A megyei tiszti mérnök — a választmány helyszíni szemléje után — megállapította, hogy ,,o siklósi uradalomban épített csatornák egyszerre három célra (mocsárkiszárítás, vízelvezetés, malomvízbiztosítás) való alkalmazása együtt meg nem fér, ugyanis a szárító csatornától külön kell választani a vízvezetőt és a kettő alá kell rendelni a malom ügyét”. Úgy látja, hogy a mesterséges medreket csak az uradalom belső szükségleteihez és nem a még Somogy megyéből is érkező jelentős vízfolyások befogadására tervezték.

A siklósi uradalom beadványában előadta, hogy az uradalom annak az engedélynek a birtokában járt el, amelyben a választmány és a társulat 1841-ben engedélyezte az uradalmak részére az üzemi szintű vízimunkálatok végzését. Hangsúlyozták, hogy az uradalom a hivatalosan elfogadott Beszédes-féle tervnek megfelelően járt el saját munkájában, sőt abban nagyobb óvatosságot tanúsított, mint ahogy a terv szerint köteles iett volna.

Beszédes előírása szerint az Almás-, Bodocs-, Gyöngyös- és Pécsi-vizeket, amelyek korábban a kórós' és rádi berekbe ömlöttek és onnan az Egerszegi-víz útján Gordisára lefutottak, Kóróson keresztül Szaporcának kell a Drávába vezetni.

A siklósiak azt a tervet hajtották végre, sőt a terven felül Kórósnál egy töltéssel el is zárták a berkek felé vezető vizek útját, és a csatorna felé szorították azokat.

E munka eredményeképpen kevesebb lett a víz Gordisánál, amelynek igazolására mellékeli Páprád, Vajszló, Baranyahídvég, Sámod és Besence községek írásbeli nyilatkozatait, amelyek valamennyiben egybehangzóan azt bizonyították, hogy amióta a siklósi uradalom az Okor-vizek ellen Bükkhátnál Viszló felől töltéseket épített, és azokat a Kórósi-csatornába kényszerítette, azok sebesen lefolynak Piski és Szaporca felé a Drávába, ezért is nem folyik most már át a berkeken Viszló, Kovácshida, Matty és Gordisa irányába. A Piskiek szerint: „hol eddig gatyakötésig vízbe járt marhánk, most szárazon legel".

A siklósiak ezekkel a bizonyítékokkal igyekeztek elutasító feleletet adni a megyei tiszti mérnöknek arra az elmarasztaló megállapítására, hogy az elvégzett csatornázás „csak a siklósi uradalom territorialis érdekeihez van mérve”. Annak további bizonyítására, hogy az uradalom csatornázó tevékenysége következtében Gordisa és Matty határában jóval kevesebb a víz, mint korábban, a vidéket ismerő idős emberek egyértelmű tanúvallomásait idézik, és hivatkoznak egy korábbi írásra, amely szerint 1813-ban a földeket ellepő magas víz miatt a dárdai és a siklósi uradalmak közötti határt csak eszmeileg lehetett megállapítani.

Az uradalmak közötti vita az ügyvédek — beadványok hosszú sorát produkáló — tevékenysége mellett, az uradalmaknál alkalmazott mérnökök jelentős párharcát is eredményezte az általuk készített tervek eltérő műszaki megoldásai miatt.

E műszaki viták levéltári anyagából megtudhatjuk, hogy a mérnökök a múlt század első felében külföldi szerzők szakkönyveit tanulmányozták és használták fel tervezéseik során. A siklósi uradalom mérnöke, Neumann Antal, a tervezésnél felhasznált egy-két víz-mütani elvet — a Hagen Kőniglich Preussicher Geheime Ober-Baurath’ S Wasser- baukunst I. Theil Königsberg 1832 és de Prony: Description hydrographique des marais pontino Paris 1822 szakkönyvek alapján — az alábbiakban foglalta össze:

„— legnagyobb óvatosság szükséges annak meghatározására, mennyivel szállítassa- nak a’ vizek alább, mert a nagy lecsapolás miatt már sok berek termés nélkül maradt, sőt a vidék rétjeire is káros hatással volt. Ezért fő gond legyen a lecsa- polásnál a rétöntözés későbbi kivihetőségét megteremteni;

28