Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
II. fejezet. A társulatok kialakulása és működése a Dráva mentén
tavakban, mocsarakban összegyűlő, majd ismét szétágazó — tehát egyes helyeken egymástól alig szétváló — vízfolyásokat megfelelő vízemésztésű „tágas és egyenes vonalvezetésű” ásott csatornamedrekbe vezesse el a Dráváig, mint fő befogadóig. A tervezéshez rendelkezésre állottak már a megfelelő részletességű szintezési (főként mederesési) és vízhozammérési (!) adatok. Érdekességként megemlítjük, hogy 1822 január 23-án a szabolcsi hídnál (valószínűleg a mai Gordisai csatorna nyomvonalán) másodpercenként 112 cubicus láb, vagyis 3,1 m‘/sec vízhozamot, és 1 láb, azaz 0,3 m/sec sebességet mértek, vagy becsültek. A tervezet szerint a vízrendszer gerincét a Drávától a Páli révnél (a Fekete-víz mai betorkolásától nyugatra) induló, és Drávaszabolcs—Kovácshida—Diósviszló— Bogádmindszent—Páprád—Besence—Okorág irányába vezetett főcsatorna alkotja, amely felveszi a Gyöngyös- és Almás patakot, továbbá az Ókor-, Bükköséi-, Pécsi- és Egerszegi vizet, Besence környezetében nyugatról a Körcsönye csatornát, Szaporca felől pedig a mai Fekete-víz vonalán kiépítendő csatorna vizeit. A rendszer alsó szakaszát 23,7 m3/sec. vízhozamra javasolja kiépíteni olyan keresztszelvénnyel, amelynek fenékszélessége 6 öl, felső szélessége 10 öl, mélysége 1 öl. A csatornából kihordott földből pedig a parttól mindkét oldalon 5—5 ölnyire elhelyezett töltések építését tartja szükségesnek. A csatornák nyomvonalát a tervező úgy határozta meg, hogy az a terep legmélyebb pontjain haladva a berkeket kötné össze. A főcsatornán meg nem tűrhető malmok helyét úgy kívánta szabályozni, hogy azokat a kiágoztatott külön malomcsatornán szabad létrehozni. A leírás szerint a mellékvízfolyások szabályozásához csak azután lehet hozzáfogni, miután a jóval nagyobb esésű, illetve vízemésztőképességű főcsatorna ásása már elérte az adott mellékvízfolyás torkolatát. Ez máig is érvényes, korszerű előírás volt. A Dráva árvizeinek kizárására az alsó szakaszon visszatöltésezést tervezett, ugyanakkor rámutatott a mérnök arra a kritikus helyzetre is, amely akkor állna elő, ha a Dráva felsőbb szakaszán töltésszakadás következne be. Ebben az esetben a kiömlő árvíz kívülről ütközne a csatornák kiépítendő töltésébe, amely mindaddig felduzzasz- taná azt, amíg a töltéseket át nem vágnák, és addig fokozottan veszélyeztetné az egyes településeket. Komplex szemléletű tanulmányának befejező sorait hadd idézzük szószerinti „Az Ozróiak, Csányiak, Vaiszlóiak, Hídvégiek, és az alsó vidék a Lankánál be rohant Drávát kárhoztatták a múlt esztendőben a szenvedett kórjaikért; az okorágiak, monos Ókoriak Gilvánfaiak a Bükkösdi vizet, a Mindszentiek, Bogádiak, Páprádiak a Pétsi vizet, az Egerszegiek. H: Sz: Mártonyiak, a Turoni, és a Garéi vizet, az alsóbb faluknak pedig valamennyi árkot: de tsak ugyan a Lánkánál be’folyó Dráva leg többet ártott, tehát tsak akkor leend a Fekete víz regulatiójának kívánt haszna, midőn a Dráva töltéssé olly erősségre és állandóságra kap, hogy nem egy könnyen győzhesse meg a Dráva árja”. Flangsúlyozni szeretnénk, hogy a komplex szóhasználat itt nem a szó mai értelmét jelenti. A múlt században tevékenykedő vízimérnökeink munkájában a komplex szemlélet ott jelentkezett, hogy felismerték az árvízvédelmi, a folyamszabályozási, a vízrendezési, és a vízhasznosítási, tehát általában a különböző jellegű vízügyi beavatkozások együttes alkalmazásának parancsoló szükségességét, azt, hogy egyik elmaradása semmissé teheti, vagy leronthatja a másik eredményét. 18
