Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
II. fejezet. A társulatok kialakulása és működése a Dráva mentén
fi Feketevíz Lecsapoló Társulat létrejöttének előzményei A rendezett vidékek alatti területek károsodásának elhárítását csak a Fekete-víz, illetve vízrendszer teljes hosszában történő csatornázása oldhatta meg, azonban ez még sokáig váratott magára. A megyéhez írt panaszok egyre sokasodtak. 1838-ban pl. a vajszlói uradalomhoz tartozó vajszlói, hídvégi, sámodi, besencei és páprád: lakosság fordult a megyéhez segítségért, mivel az itt még nem csatornázott Fekete-víz nem volt képes levezetni sekély, szabálytalan medrében a felülről lezúduló vizeket. A vajszlói uradalom lemaradása hátrányosan érintette még a tőle felfelé eső egyes határok helyzetét is. Oszró és Kiscsány lakói pl. afelett méltatlankodnak egy 1839-ber, a Megyéhez írt kérvényükben, hogy hiába ásatták mega Batthyányiak náluk a tökéletes csatornákat, amikor a vajszlói uradalomból mellékcsatornákon visszafolyik hozzájuk a víz, mert nem tud a szomszédos uradalmon akadálytalanul keresztül folyni. Az 1830- 40 közötti évekber a Fekete-víz lapályának északabbra levő községeiben károkat okozott a víz. A kacsótaiak. munkaerő támogatást kértek az általuk Ókornak nevezett — mai elnevezéssel élve a Bükköséi vízfolyás — 2000 ölnyi szakaszának kiásásához, amelyet 1824-ben a s?_entlőrinc:ekk.el együtt már csatornáztak, de a 3 öl szélességű meder azóta teljesen feliszapolódott. A levéltári iratok között található még — többek között — Büdösfa, Monosokor, Gilvánfa, Magyarmecske, Flernádfa és Rónádfa községek panaszos, segítséget, támogatást kérő levele is. Hogyan reagáltak a vízszabályozások iránti kérelmekre azok a hatóságok és személyek, melyek az intézkedésben a legilletékesebbek voltak, akikr.ek módjuk lett volna az anyagi ráfordítást feltételező cselekvéshez? 1836-ban, amikor Nedetzky földbirtokos a Körcsönye felső szakasza mentén elterülő berkeit akarta lecsapolni, és ezáltal termővé lenni, ebbe a munkába be óhajtotta vonni — mint vélt érdekeltet — Országh András földbirtokost. Utóbbi — akinek birtokai a Körcsönye csatorna középső szakaszán helyezkedtek el — nem hajlott a nemes ügy támogatására mondván, hogy nem hajlandó a szép és értékes berki erdőket (kb. 5—6 ezer fát) kivágatni a csaton.aépítés előkészítéséhez. Indokként azt hozta fel, hogy az 1832/36. évi országgyűlés fel sem vette a szabályozandó, csatornázandó és hajózásra is alkalmas folyóK listájára a Körcsönyét, ezért tiltakozott az ő anyagi ereiének az igénybevételére is számító terv ellen, és azt tanácsolta, hogy a berket a közeli Drávóbc; rövidebb úton, Lakácsa és Tótúifalu határain kérésziül vezessék le. A Körcsönye mentén ievő mocsarak leesapolását Somogy megye alispánja vette kézbe. A felmérések elkészülte után azonban rájöttek arra, hogy mindaddig, arrvg a Körcsönyét befogadó Fekete-vizet nem szabályozzák, r.incs értelme egy felsőbb mellékvízfolyás csatornázásának sem. A Fekete-víz rendezésének előmozdítására a két érdekelt, szomszéd megye előkelő összetételű választmányt küldött ki, amelyben míg az alispánok is résztvettek. Somogy megye ezúttal is nagy készséget mutatott együttműködni a vízrendezésben nagyobb tapasztalattal rendelkező Baranyával. Időben felismerte ugyanis azt, hogy a Szigetvár környékét veszélyeztető vízkárok elhárítása együttműködés nélkül nem valósítható meg. A Fekete-víz melletti mélyfekvésű területek vízrendezésének eredményessége nagyban függött attól, hogy a Dráva felől milyen védelmet élvez. Somogy megye 1839-ben arról biztosította Baranyát, hogy a drávamenti töltések megerősítésének és magasításának munkálatait területén befejezték, és ezentúl 19
