Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
IV. fejezet. A jövő igényei és célkitűzései
munkát igényel. Indokolt, hogy a Társulat nyújtson messzemenő segítséget a térség vízgazdálkodás-fejlesztési irányainak megalapozott kidolgozásához. A térségben szükséges vízgazdálkodási feladatok összehangolt, arányos megvalósítása megkívánja a jól átgondolt, magas műszaki színvonalon kidolgozott tanulmányterveket. Nem lehet kétséges az, hogy a területen élő szakemberek hivatottak elsősorban meghatározni és tanulmánytervekben rögzíteni a fejlesztés igényeit és célkitűzéseit. Jelenleg azonban még nem állnak rendelkezésre azok a személyi feltételek, melyek biztosítékul szolgálhatnának arra, hogy a Társulat eleget tudjon tenni az ilyen irányú feladatoknak. Az ehhez szükséges szellemi tőke kialakítása már ma is sürgető igényként jelentkezik, de a jövőben mind erőteljesebben fog jelentkezni. Itt kell rámutatni arra is, hogy a további feladatok eredményes megvalósítása szükségessé teszi az eddig végzett munkák tapasztalatainak összegyűjtését, és azok rendszeres értékelését. Ezen a téren számos tartalék kiaknázására nyílik lehetőség. Ezek közül is szeretnénk kiemelni a rohamosan változó lefolyási viszonyok problémáját. A meliorációs beavatkozások következtében az eredeti lefolyási viszonyok alapvetően megváltozhatnak. A lecsapoló rendszerek kiépítése akár nagyságrendekkel is növelheti egy adott területen a lefolyás fajlagos mértékét, de ugyanakkor a termőtalajok szerkezetének megjavítása jelentősen csökkenti azt. Az általános tapasztalat szerint a kisvízfolyások medre indokolatlanul nagy, mert a méreteket csak látszólag támasztják alá a különböző elméleti módszerekkel nyert méretezési eljárások eredményei. Ha a medreket a tapasztalatokkal jobban egyező vízhozamok levezetésére tudjuk méretezni, akkor ezáltal évente akár több millió forint megtakarítás is elérhető, és az így felszabaduló anyagi erőforrások újabb területek rendezésére fordíthatók. A műszaki tervezési munka tudományos megalapozását szolgáló gyakorlati tapasztalatok nem nélkülözhetők. Ezeknek a tapasztalatoknak összegyűjtésére, rendszerezésére és kiértékelésére aligha találhatunk kedvezőbb feltételeket, mint amilyenek a társulatoknál adottak. A mezőgazdaság állóeszközeinek értéke rohamosan növekszik. Ebből az következik, hogy a különböző vízkárok — árvizek és belvizek — mind nagyobb értékeket veszélyeztetnek. Ez a körülmény már önmagában is indokolja az árvíz- és belvízvédekezési munkák hatékonyságának növelését célzó törekvéseket. A társulatok technikai felszereltsége, az ott alkalmazásban levő vízügyi szakemberek helyi ismeretei nem nélkülözhetők a vizek kártételei ellen való védekezésben. Szükséges tehát, hogy a társulatok részvételét a védekezési munkákban tovább fokozzuk. A Drávamenti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat területén mintegy 700 km hosszú helyi jelentőségű közcélú vízfolyás és belvízcsatorna, továbbá közel 6000 km hosszúságot kitevő üzemen belüli csatornahálózat kiépítését, vagy bővítését szükséges még megoldani. Biztosítani kell, hogy a különböző kezelésben levő vízügyi létesítmények fejlesztése arányos és tervszerű legyen. A legfontosabb célkitűzés az, hogy a vízgazdálkodási feladatok mindig ott kerüljenek megvalósításra, ahol annak műszaki feltételei biztosítottak, és mindig ott, ahol a várható gazdasági eredmények a legnagyobbak. A vízügyi létesítmények élettartama — a leggondosabb fenntartás mellett is — átlagosan 10—15 év. Ebből az következik, hogy a teljes vízrendezettség állapotának biztosítása megkívánja az adott területen a feladatok olyan ütemezését, mely lehetővé teszi, hogy legfeljebb 15 esztendő alatt a térség valamennyi vízügyi létesítményének jókarbahelyezése megtörténjen. Ennek természetesen pénzügyi és technikai korlátái vannak. Mégis számolni kell azzal, hogy ha nem biztosítható a vízügyi létesítmények jókarbahelyezésének 10—15 éves ciklusa, akkor az amortizáció gyorsabb, mint a fejlesztés üteme, vagyis az alapvető célkitűzés — a terület valamennyi víziművánek kielégítő állapota — nem érhető el. A korábbiakban részletesen ismertettük azokat az erőfeszítéseket, melyek ered147