Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)

IV. fejezet. A jövő igényei és célkitűzései

menyeként a múlt század végére kialakult a Dráva völgyének vízrendszere. Megemlékeztünk azokról a mérnökökről és árokmetszőkről, akiknek munkája megalapozta, lehetővé tette a vízgazdálkodási feladatok kiszélesítését, a szocialista társadalomban kibontakozó nagyarányú komplex meliorációs feladatok sikeres végrehajtását. Ezeknek a neves és névtelen elődeinknek emlékét a vízügyi szolgálat tisztelettel megőrzi. Meggyőződéssel valljuk, hogy a múlt század vízügyi munkáinak tapasztalataiból számos olyan tanulság vonható le, melyek hasznosíthatók akár ma is, de különösen a jövőben. Ezek közül most csak egyet szeretnénk kiemelni. Beszédes József — a reformkor neves vízimérnöke — a korábban ismertetett tanulmányában kimutatta, hogy Dél- Baranya domborzati adottságai lehetőséget kínálnak arra, hogy a Dráva vizét Dráva- tamási térségében egy csatornába táplálva a „kiszárító nagy csatornába” vezessék, és így azt a Drávától távolabb eső területeken hasznosítsák. Beszédes József ezt a csatornát elsősorban hajózás céljaira szánta. Tervét azonban — annak nagy költségei és kellő gazdasági megalapozottság hiánya miatt — nem tudta megvalósítani. Az elképzelés azonban korunkban mégis figyelemre méltó.

Egy pillantás a mai vízrajzi állapotokat tükröző térképre, bárkit meggyőzhet arról, hogy az egykori elképzelést a mai igényekhez igazítani és így megvalósítani nem tartozik az ábrándozások birodalmába. Természetesen ma nem gondolhatunk arra, hogy e térségben hajózó csatornát építsünk, de a „kiszárító nagy csatorna” helyett egy „öntöző nagy csatorna” megépítése szóba kerülhet a jövőben. A csatorna táplálása történhetne akár a távolabbi jövőben megépíteni tervezett drávai duzzasztómű tározóteréből gravitációsan, akár úszó vízkivételi mű segítségével szivattyúzással. A Lúgi- és Körcsönye csatornákon keresztül a víz a Fekete-vízbe — esetleg az Alsóerdei- vagy Páprádi csatornákon keresztül a Pécsi-vízbe — vezethető. A Rácz-tanyai mellékág medre alkalmat kínál arra is, hogy a vizeket áttereljék az Egerszegi csatornába is. Itt szeretnénk rámutatni arra, hogy ezen utóbbi csatorna nyomvonalán lehetséges kiépíteni egy reverzibilis működésű átkötő csatornát, mely alkalmassá tehető a Hegyadó árok vízgyűjtő területéről származó vizeknek a Pécsi-vízbe történő átterelésére. Ez egyrészt a Pécsi-víz minőségének javítása szempontjából bírhat nagy jelentőséggel, de árvízvédelmi és belvízvédelmi szempontból is egyaránt jelentős lehet. Ez utóbbi elgondolás megvalósítása esetén ugyanis reális lehetőség nyílik az Egerszegi csatorna torkolatában egy árvízkapu létesítésére, ezáltal az Egerszegi csatorna két partján húzódó árvízvédelmi fővonal kiiktatására, s így mintegy 15 km-rel rövidíthető a drávai árvízvédelmi fővonalak hossza. Az Egerszegi csatorna torkolatába építendő szivattyú- telep hatékonyan tudná vízteleníteni az Egerszegi csatorna felső szakaszától délre eső mélyfekvésű területeket Kórós, Rádfalva, Drávacsepely, Drávaszerdahely, Diósviszló és Márfa térségében. Ma ezeknek a területeknek a belvizektől való mentesítése gyakorlatilag alig lehetséges.

A régmúlt idők vízgazdálkodási feladatainak történetében kutatva így válik hasz- nosíthatóvá e“gy ma már történelmi távlatú elképzelés.

Környezetünk szebbé, emberibbé tétele érdekében számokkal alig mérhető erőfeszítéseket tettek elődeink a múltban, és teszünk mi magunk is a jelenben. Mindezek ellenére a jövő feladatai sem kisebbek annál, mint amit már magunk mögött hagytunk. Az eddig megvalósított vízügyi feladatok — de különösen a fejlődés elmúlt 15 esztendeje — számos tapasztalattal gazdagította e munkák szervezőit, irányítóit, és építő munkásait. Létrejöttek és tovább erősödnek azok a feltételek, melyek biztos alapot szolgáltatnak a vízgazdálkodás — ezen keresztül a mezőgazdaság — színvonalának további emeléséhez, és eddig elért eredményeink gyarapításához.

148