Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
IV. fejezet. A jövő igényei és célkitűzései
sági igények fokozódása. A Drávamenti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat területén mintegy 13 millió m3 víz tárolására adnak lehetőséget a terület topográfiai és hidrológiai adottságai. A tározókból közel 20 ezer ha terület öntözése volna gazdaságosan megoldható. Az utóbbi időben nagy lendületet vett a különböző zárt növénytermesztési rendszerek bevezetése, a mezőgazdasági termelés „iparosításának” folyamata. Ezek a termelési rendszerek forradalmasítják a technikai fejlődést, a mezőgazdaság gépesítését is. A korábbiaknál többszörösen nagyobb teljesítményű gépek alkalmazására került sor. Ezeknek a gépeknek a megfelelő kihasználása és a racionális földhasználat követelményei szükségessé teszik a korábban megfelelőnek minősített vízügyi létesítmények helyének és méreteinek felülvizsgálatát, esetenként azok alapvető megváltoztatását. Elég itt csupán arra utalni, hogy alig tíz évvel ezelőtt az 50 ha nagyságú mezőgazdasági tábla maradéktalanul kielégítette a nagyüzemi gazdálkodás igényeit, de ma már 100—200, hovatovább a 300 ha nagyságú táblaméretek tekinthetők csak a gépesítés szempontjából elfogadhatónak. Ez a követelmény a korábban épített lecsapoló rendszerek egy részének felszámolását teszi szükségessé. Az ebből eredő vízgazdálkodási (lecsapolási) problémák ellensúlyozására a zárt vízelvezető rendszerek kiépítése nyújthat megoldást, vagyis fokozódik az alagcsőfektetési munkák iránti igény. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a jövő vízrendezési munkáinak egyik legelterjedtebb módszere az alagcsövezés lesz a sík, vagy enyhén dombos területeken. Számításaink szerint e térségben 40 000 ha-rá tehető az a terület, ahol részleges, vagy teljes alagcsövezést kell végezni. Ezzel párhuzamosan gondoskodni kell a talaj jobb vízháztartását és termőképességét növelő különböző agrotechnikai beavatkozások végrehajtásáról is. A Társulat területén az altalaj lazítást és talajjavítást igénylő mező- gazdasági területek mintegy 100 000 ha-ra tehetők. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtására a Társulatnak időben fel kell készülni. A Társulat területének mintegy harmad része hegy- és dombvidéki terület. Ezeken a helyeken a talaj termőképességének fokozása megkívánja a különböző talaj- védelmi beavatkozások végrehajtását is. A munkálatok beindításának és kiterjesztésének jelenleg korlátot szab egyrészről a mezőgazdasági üzemek saját anyagi erőforrásainak hiánya, másrészről pedig a népgazdaság teherbíró képessége. Nem lehet azonban kétséges, hogy előbb-utóbb szükségessé válnak e területeken azok a műszaki és agronómiái talajvédelmi beavatkozások, melyek eredményétől lehet várni a hegy- és dombvidéken gazdálkodó mezőgazdasági üzemek gazdasági megerősödését, az itt élő dolgozó parasztság életszínvonalának emelkedését. A talajvédelmi beavatkozások végrehajtása — az anyagi bázis megteremtése után különösen, de azt megelőzően is — széleskörű szervező- és felvilágosító munkát, jelentős szellemi tőkét, később pedig magas színvonalú technikai felkészültséget igényel. Biztosak lehetünk abban, hogy a Társulat működési területének jelentős részét elfoglaló hegy- és dombvidéki területeken a műszaki és agronómiái feladatok végrehajtását igénylő talajvédelmi munkák szükségessége egyre nagyobb súllyal jelentkezik a jövőben, és ezen feladatok ellátására elsősorban a Társulat hivatott. A különböző vízgazdálkodási feladatok színvonalának emelése azt kívánja meg, hogy a Társulat fokozza működési területén a vízgazdálkodási szaktanácsadással kapcsolatos tevékenységét. A szaktanácsadásnak több fő iránya lehet, de ezek közül külön is indokolt kiemelni a vízhasznosítási szaktanácsadást, mert kétséget kizáróan a vízügyi munkák súlypontja a jövőben a vízkészletek hasznosításának irányába tolódik. A magasabb szintű vízgazdálkodás mind jelentősebb feladatot ró a Társulat műszaki szakembereire. A jövő célkitűzéseinek megalapozása elmélyült műszaki tervezési 146
