Polohn István – Szappanos Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok a Dráva völgyében (Pécs, 1974)
II. fejezet. A társulatok kialakulása és működése a Dráva mentén
munkálatok megkezdése előtt ismeretlen belvíz fogalma. Az árvizek hosszú időtartama miatt hónapokig pangó csapadék és forrásvizek felgyülemlettek a laposokban és tek- nőkben, s azok idővel lassan mocsarakká, lápokká alakultak, melyek levezetéséről a meginduló vízrendezési munkák során szintén gondoskodni kellett. A Pécsi-víz szabályozásónak kezdete A Fekete-víz vízrendszerén belül annak a vízfolyásnak a rendezésére alakult meg az első ,,társasátamelynek térségében a földek — fekvésük miatt — különösen értékesek voltak. Pécs már a reformkorban is gyorsan fejlődő város volt, és így déldunántúli viszonylatban kivételes felvevő képességű piacot jelentett. A szabályozatlan Pécsi-víz völgyét azonban rendszerint víz borította, vagy berkek tették művelhetet- lenné, ezért tulajdonosaiknak jelentős gazdasági érdeke fűződött ahhoz, hogy azt minél előbb bevonják a termelésbe. Néhány olyan térkép található a Baranya megyei Levéltárban, amelyek e vízfolyás Pécs városához tartozó szakaszát ábrázolják az 1810-es évekből. E német feliratú térképeken a Pécsi-víz mindenütt „Kánál” (csatorna) megnevezésű, és a Basamalomtól délre fekvő mocsaras rétek (mai Tüskés rét) lecsapolását, illetve a Siklósi úttól a mai szennyvíztelep térségében működött ún. „Megyeri malom”-ig terjedő mederszakaszt ábrázolják. A rétek elvizesedését fokozták a malmok is. Egy 1820. évi beadványban a város alatti megyeri malomra panaszkodtak, amelynek „fejét”, vízikerekét és zúgó- hídját túl magasra emelték, így a magas duzzasztás következtében bekövetkező rételvizesedés miatt a korábbi szénahozamnak csak a fele termett. A Pécsi-víz szabályozására, és annak árterületén Pellérd-Zók-Pázdán-Bagota- Velény-Gerde községek és Kőröspuszta között fekvő berkek kiszárítására, az első egyezményt az érdekeltek 1836 augusztus 10-én kötötték Velényben. Ezért került erre éppen 1836-ban sor, mivel csak az előző évben teremtődött meg a vízfolyás rendezésének feltétele azáltal, hogy az alsó szakaszt Kistelek és Kisasszonyfa között a földbirtokosok csatornázták, és megszüntették azokat az akadályokat, amelyek a korábbi visszaduzzasztás által a felsőbb szakaszok rendezését értelmetlenné tették, és a felsorolt helyiségek határainak elvizesedését okozták. A leírás szerint a Pécsi-víz ezen a szakaszon szinte meder nélkül kanyargott. Az egyezség szerint a Pécsi-vizet egészen Pécs város határáig kell kiásni, és minden fél a maga területén ásott szakasz költségeit tartozik viselni. A terv készítőinek arra kellett törekedni, hogy ahol lehetséges, a csatorna nyomvonala a földbirtokok közötti határra kerüljön. Általános irányelvnek tartották, hogy ahol lehet, a malomgátakat el kell bontani, viszont megengedhetőnek tartották, hogy akiknek már van malma a vízfolyáson, azok üzemelése külön malomcsatorna építésével továbbra is biztosítva legyen. Annak megakadályozására, hogy kisvizek alkalmával a malmok kárt okozzanak a többi vízhasználónak, a malomcsatorna kiágazásánál a főcsatorna fenekére egy „víz- félreszorító” gerenda elhelyezését irányozták elő, hogy csak az azt meghaladó magasságú vizek terelődhessenek a malom felé. A csatorna ásását alulról felfelé irányozták elő, a malomárkokat pedig „tulajdonosaik kötelesek még a főcsatorna metszése előtt kiásatni, hogy átmenetileg azon keresztül tudják folyatni a Pécsi-vizet, mert ezzel meg lehet könnyíteni a víztelenített főmederben dolgozó csatornametszők munkáját”. Elhatározták azt is, hogy a csatornát mindenkinek legalább 5 évenként ki kell tisztíttatnia, ennek elmulasztása esetén a többiek fogják ezt megtenni, de a munka költségeit bírói úton be fogják hajtani. 13
