Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pontyfélék családja – Cyprinidae
kó felszívódásáig a kavicsok közt heverő lárvák később csendesebb vízszakaszokra sodródnak. Az első táplálékot kizárólagosan növényi plankton alkotja. Még a bentoszfogyasztásra fokozatosan áttérő 2—3 cm-es ivadék emésztőcsatornájában is a növényi táplálék dominál. A folyókban élő kifejlett példányok legfontosabb táplálékát az árvaszúnyog-lárvák alkotják. Tavasszal valamelyest változatosabb az étrend, a szilvaorrú keszegek ilyenkor sok növényi magvat is fogyasztanak. Táplálkozásukat egyébként télen sem szüneteltetik. Viszonylag lassú növekedésű halaink közé tartozik. A növekedési ütem jellemzésére, tájékoztató jelleggel, a Maroson végzett vizsgálatok eredményeit mutatjuk be (Gyurkó és Popovici 1963 nyomán Gyurkó 1972* könyvéből átvéve): Életévek száma Testhossz (mm) Tömeg (g) i 86 8 2 128 35,4 3 165 77,9 4 209 164,7 5 236 245 6 286 336 Nálunk általában 30—35 cm-es testhosszt ér el. A külföldi szakirodalom a szilvaorrú keszeg legnagyobb méreteit 45 cm-es testhosszban és 1 kg-os tömegben jelöli meg. HASZNOSÍTÁS Halgazdasági jelentősége vizeinkben pontosan nem ismert. Folyóink halászati statisztikájában a többi fehérhallal szerepel. Igen nagy gazdasági jelentősége van azokban az országokban, ahol a tengerek parti övezetéből nagy mennyiségben halásszák. A Szovjetunióban 5—700, Lengyelországban 200, Romániában évi 100 tonna körüli mennyiségét fogják. Lengyelországban és Romániában mérettilalom is védi. A szilvaorrú keszeg állomány fejlesztésében érdekelt országokban a folyókban mesterséges ívóhelyet alakítanak ki, vagy olyan ívótavakat létesítenek, melyekbe bevonul a folyókon fölfelé haladó halcsapat. A Szovjetunióban és Lengyelországban hormonálisán indukált mesterséges szaporításával és egynyaras korig tógazdasági nevelésével is eredményesen foglalkoznak (Bontemps 1971; Vladimirov 1972). Horgászata általában a paducozáshoz hasonlóan könnyű, úsztatós felszereléssel történik. A csalizáshoz különböző rovarlárvák, lisztkukac, apró giliszták és növényi anyagok (burgonya, borsó) használatosak. Legjobban tavasszal, a reggeli órákban fogható, amikor a zavaros vízben partközeibe merészkedik. Általában óvatos halnak mondható, kapása is igen gyenge. A szilvaorrú keszeg húsa közepesen zsíros, különösen füstölve ízletes. Külföldön jelentős mennyisége kerül konzervipari feldolgozásra. A GARDA Pelecus cult rat us L. Egyéb nevei: balatoni hering, gallakeszeg, gardakeszeg, gardakisz, görbepaduc, heringhal, hosszú jász- keszeg, karda(keszeg), kaszahal, kaszakeszeg, keszeg(!), korda, lánakeszeg, lannakeszeg, sugárkardos, szabó(hal), vágó hal, vezérgarda. (24. színes ábra) LEÍRÁS A garda testalkata annyira jellegzetes, hogy legfeljebb ivadék korban téveszthető össze más halfajokkal. Teste oldalról erősen lapított, de a hát viszonylag széles. Hátvonala szinte teljesen egyenes, a has kiöblösödő. Testét rendkívül apró gyenge pikkelyek borítják, melyek könnyen leválnak. A harántirányú pikkelysorok száma 95—115 között változik. Zegzugos oldalvonala — amely a test két oldalán más-más lefutású — jól megkülönbözteti vizeink minden lakójától. Szája felső állású, majdnem függőleges. Hátúszója, amely feltűnően kicsi, hátratolva, a farok közelében helyezkedik el. Farokúszója viszonylag hosszú, mélyen bemetszett. Különösen jellegzetesek a garda sarlószerű, nagy mellúszói. 38. ábra: A garda fejlett páros úszói (alulnézetben) [Balon 1967a* nyomán] 89
