Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pontyfélék családja – Cyprinidae
és nagy energiaveszteséggel — a ragadozó halfajokban értékesül. Az öregebb víztározókban már rosszabbodnak a lapos keszeg életfeltételei. Horgászati szempontból a lapos keszeg igen kis jelentőségű. Táplálkozásmódja következtében viszonylag ritkán akad horogra. Egyes időszakokban legyező horgászattal jól fogható. Húsminősége, mindenekelőtt szálkás volta miatt igen gyenge. Külföldön is csak ott keresett, ahol szárított formában fogyasztják. A BAGOLYKESZEG Abramis sapa Pali. Egyéb nevei: bagókeszeg, bagoly, karika keszeg(!) száp, szápakeszeg, szápókeszeg. (22. színes ábra) LEÍRÁS A bagolykeszeg teste magas, oldalról lapított. Rövid faroknyele erősen elvékonyodik. Feje kicsiny. Orra jellegzetesen lekerekített, ráborul a szájra. Kicsiny szája félig alsó állású. Fejének alakja és száj állása alapján különböztethető meg legköny- nyebben a lapos keszegtől. Szeme feltűnően nagy. Kicsiny hátúszója magas. Farokúszója mélyen bemetszett, alsó lebenye valamivel nagyobb a felsőnél. Mellúszói hosszúak, a hasúszóig érnek. Jellegzetesen hosszú alapja van a farok alatti úszónak, amelyben III kemény és 38—45 lágy úszósugár található. Pikkelyei a rokon fajokhoz képest nagyok, erősen rögzültek. A harántirányú pikkelysorok száma mindössze 47—52 (a lapos keszegnél: 66—75). Fejétől hátúszójáig pikkely nélküli barázda húzódik, ugyancsak hiányzik a pikkelyzet a hasúszó mögötti élről. Háta sötétszürke. Oldalai ezüstös csillogásúak, hasa fehér. Úszói szürkék, enyhe sárgás árnyalattal. Páratlan úszói feketén szegélyezettek. ELTERJEDÉS Elterjedési területét a Fekete-, Azovi- és Kaszpi- tengerbe, valamint az Arai-tóba északról ömlő folyók vízrendszere alkotja. A Balti-tenger déli befo- lyóiban is megtalálható, de ott nagyon ritka. Előfordulásának nyugati határát a Duna képezi, melyben felhatol egészen Bajorországig. A Kaszpi-tenger és az Aral-tó vízgyűjtő területén a halbiológusok különálló alfajait különböztetik meg. Érdekes, hogy a Szovjetunió déli tengereinek vízgyűjtő területén életmódja alapján a bagolykeszeg két formájával lehet találkozni. Az egyik formát az egész életüket édesvízben töltő, a másikat a vándorló bagoly keszegek alkotják. BIOLÓGIA Csapatosan él hazánk valamennyi nagyobb folyójábán és a jelentősebb mellékágakban. Mindig a fenék közelében tartózkodik. Szereti a gyors folyású, oxigénben gazdag, kavicsos szakaszokat. Tápláléka árvaszúnyog- és más rovarlárvákból, csigákból és kagylókból áll. Kis mennyiségben növényeket is fogyaszt. Télen nem táplálkozik. Nagy csapatokban vermel el a meder legmélyebb üregeiben. Négyéves korban válik ivaréretté. ívási ideje nálunk májusban van. A hímek ilyenkor fejükön és páros úszóik belső oldalán nászkiütéseket viselnek. A nőstények 5000—40000 db ikrát érlelnek. A ragadós, 1,5—2 mm átmérőjű ikraszemeket a folyók mély, kavicsos szakaszán rakja le. Nagy csapatokban ívik. Az ikrából kikelve a bagolykeszeg lárvája kb. 7—8 mm hosszú. Az aljzaton fekszik a szikzacskó felszivódásáig. Teste áttetsző, a pigmentálódás csak 14—15 mm-es testhossznál jelentkezik. Már a zsenge ivadék is a folyók fenék közeli rétegében él, a szélvizekbe csak ritkán vetődik (Koblickaja 1966)*. Növekedése lassú, hazai vizeinkben pontosan nem ismert. Maximálisan 30 cm hosszú és 600— 700 g tömegű lehet. HASZNOSÍTÁS Szerepel a folyóvízi halászzsákmányban, de nem különböztetik meg a többi keszegfélétől, így pontos mennyiségét sem lehet meghatározni. A Szovjetunió déli részén nagy mennyiségben fogják húzóhálókkal és állított szerszámokkal. Horgászati jelentősége nem számottevő, de időszakonként szerepel a dunai és tiszai horgászok zsákmányában. Finom fenekező felszereléssel, vékony giliszta vagy csontkukac csalival fogható. 87
