Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pontyfélék családja – Cyprinidae
LEÍRÁS Izmos, karcsú teste lehetővé teszi, hogy villámgyorsan csapjon prédájára. A test hosszúsága kb. négyszerese a legnagyobb testmagasságnak. Szája nagy, alsó ajka kampószerűen behajtó, így az apró halakat jól meg tudja ragadni, annak ellenére, hogy pontyféle lévén, szájában nincsenek fogak. Jellegzetessége a mélyen kimetszett farokúszó és a magas, kihegyezett hátúszó. Hasúszói és a farok alatti úszó között hasvonala éles. Pikkelyei viszonylag aprók. Az oldalvonal pikkelyeinek száma 64—76 lehet. Az oldalvonal fölött 11 —12, alatta 5—6 pikkelysor található. Háta feketés, az egész test ólomszürke színezetű. Szürke a hát- és a farokúszó, a többi úszó enyhén vörhenyes. ELTERJEDÉS Közép- és Kelet-Európa vizeiben általánosan elterjedt halfaj. Nyugaton elterjedésének határát az El- ba-folyó, keleten az Urál-hegység alkotja. Skandináviában csak Svédország és Finnország déli részén található meg. Délen a Duna vízrendszere, illetve a Sztruma és a Marica alkotja elterjedésének határát, de megtalálható Kis-Ázsia északnyugati részének vizeiben is. A Kaszpi-tenger déli részén és az oda torkolló folyókban az A. a. tarniatus, az Arai-tó vízgyűjtő területén pedig azd. c. ibloides alfaj él. BIOLÓGIA Hazánkban a nagyobb folyó és állóvizekben szinte mindenütt megtalálható, hacsak onnan ki nem szorította a fokozódó szennyeződés. A víz tisztaságára érzékeny, ezzel magyarázható megritkulása számos olyan vízterületen, amely régebben hangos volt a küszöket kergető balinoktól. Általában kisebb csapatokban él a nyílt, növényzettől mentes helyeken. Leginkább a lassabb sodrású, limányos helyeken, állóvizekben pedig a mólók környékén tanyázik. Táplálkozási vándorlásai során mindig a küszcsapatokat követi. Kora tavasszal hatalmas csapatokban vonul megszokott ívóhelye felé. Ivarérettségét 3—4 éves korban éri el. Az ívás rendszerint már március végén megkezdődik és május elejéig tart, ilyenkor a hímek testét — elsősorban a feji részen — fehér nászkiütések borítják. Sóderos vagy homokos ívóhelyet választ, a lerakott ikra száma a halak nagyságától függően 30—400 ezer lehet. A kb. 1,5 mm-es átmérőjű, opálos ikraszemek erősen ragadósak. 30. ábra: A balin zsenge ivadéka (13,2 mm) és ivadéka (22,8 mm) [Koblickaja 1966* nyomán] Általában tíz nappal később kelnek ki a lárvák, amelyek a kerekesférgekből, majd nagyobb planktonokból álló táplálékon gyorsan fejlődnek. Kiegészítésként állandóan fogyasztanak lebegő algákat is. A néhány hónapos ivadék már ragadozással is megpróbálkozik, de az így szerzett táplálék csak alkalomszerű, kiegészítő jellegű. A második életévüket megkezdő balinok teljesen áttérnek a felnőtt példányok étrendjére. Táplálékukat ettől kezdve pontyfélék (küsz, garda, keszegek), vízre hulló rovarok, békák képezik. Sajnos, egyetlen vízterületünkön sem vizsgálták meg táplálékának pontos összetételét, amire pedig nagy szükség volna, hogy megismerjük a balin más ragadozó halak mellett betöltött szerepét. Hazai vizeink közül a Balatonban vizsgálta Bíró és Fűrész (1976) a balin növekedési ütemét. A nemzetközi irodalom adataival összehasonlítva (5. táblázat) a balatoni balinállomány évenkénti gyarapodása közepesnek tekinthető. Hosszú életű, jelentős testnagyságot elérő halfaj. Hazánkban a legnagyobb példányok 6—7 kg- os testtömegűek, 70—80 cm hosszúak. Ezek a balinok már legalább 12 éves „halmatuzsálemek”. A külföldi szakirodalom említ méteresnél hosszabb, 20—30 kg-os balinokat is, de ilyenekkel vizeinkben nemigen fogunk találkozni. A magyarországi horgászrekord példányt 1981-ben Tassnál fogták, tömege 8360 g volt. HASZNOSÍTÁS Természetes vízi halászatunk zsákmányában a balin szerény mennyiséggel szerepel. Ennek oka, hogy fogása csak a nem mindenütt használt, speciális fogóeszközökkel (balinháló) igazán eredményes. A győri, esztergomi és paksi halászok évente gazdasági szempontból is értékelhető mennyiséget fognak. Az 1981 — 1985-ös időszakban folyóvizeinkből és holtágainkból éves átlagban 5,8 tonna volt a balinzsákmány, amely mennyiségből 4,4 tonna volt a dunai halászat részesedése. Általánosságban megfigyelhető a balinfogások visszaesése, 74
