Pintér Károly: Magyarország halai. Biológiájuk és hasznosításuk (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989)
Pontyfélék családja – Cyprinidae
5. TÁBLÁZAT A balin növekedése a Balatonban, összehasonlítva néhány más vízterülettel (Bíró és Fűrész 1976 nyomán, egyszerűsítve) Vízterület 1. 2, Az 3. egyes 4. életévekben el 5. 6. lén testhossz (mm) 7. 8. 9. 10. 11. Szerző Kámai-viztározó 73 138 213 278 335 378 414 433 454 477 — Puskin, 1968 Ribinszki-viztározó 75 129 200 257 283 373 432 481 530 — — SZVETOVilXWA, I960 Urál-t'olyó 118 226 322 354 424 460 — — — — — Saposnyikova, 1964 Volga középső szakasza 68 132 190 252 345 385 420 450 — — — Koptévá, 1964 Visztula 85 148 233 290 363 424 460 510 563 — — Backiel, 1964 Balaton 96 206 290 348 392 434 474 504 529 565 602 Bíró és Fűrész, 1976 napjainkban már nemcsak a Tisza, hanem a Körösök halászatában is kifejezetten ritka fajnak számít. A Balaton halászatában valamivel jelentősebb a balin szerepe, hosszabb időszakot vizsgálva azonban ott sem kedvezőbb a kép. Akadt olyan gazdasági év (1929/30, 1951/52), amikor legnagyobb tavunkon 30 tonna körüli mennyiségben fogták. Ezzel szemben Bíró (1978a) a 70-es években a balin átlagos biomasszáját 21 800 kg-ra becsülte (0,37 kg/ha, illetve 0,4 db/ha). Vizsgálatai szerint a halászat évente az átlagos biomassza mintegy 41 százalékát fogja ki a tóból. A hozamszámítások az állomány alacsony termelőképességét mutatták. A vizsgálatok alapján az idézett szerző a fiatalabb korosztályok kímélésére és az előnevelt ivadék fokozottabb kihelyezésére tett javaslatot. Az 1981 — 1985-ös időszakban egyébként a balatoni halászok éves átlagban már csak 7,6 tonna balint fogtak. Ahhoz, hogy pontosabb képet kapjunk a vizeinkben élő balinállományok termelőképességéről, alul- vagy felülhalászottságukról, napjainkban már feltétlenül figyelembe kell venni a horgászati jellegű kitermelés fokozódó intenzitását. Hosszabb idősort vizsgálva megállapítható, hogy az egy horgászra vetített balinfogás viszonylag állandó értéket mutat. Ennek megfelelően — kisebb ingadozásoktól eltekintve — az évente zsákmányul ejtett ba- linmennyiség a horgászlétszámmal összefüggésben emelkedik. Vizeinkből a horgászok 1985-ben 48 tonna balint zsákmányoltak (ötéves átlag: 46,5 tonna). Hazai halaink közül — a ritkább pisztrángféléket leszámítva — a balin horgászata a legélvezetesebb és a leginkább sportszerű. Jól fogható a pisztrángozáshoz hasonló legyező horgászattal, villan- tós vagy kishalas pergetéssel, vízigolyóval úsztatott kishallal. Legjobb eredményeket a szivarólommal kombinált műlegyes készséggel lehet elérni. Ősszel rákap a más ragadozók fogására készített, kishallal csalizott úszós vagy fenekező készségre is. Nagyobb balinállomány kialakítása a horgászvizekben feltétlenül kívánatos volna, de akadályozza ezt a természetes ívóhelyek tönkremenése, az ívás- hoz készülődő állatok pusztítása és a növekvő szennyeződés. Ezt a kérdést csak a jelenleginél nagyobb mértékű mesterséges szaporítással és védett körülmények között végzett ivadékneveléssel lehet megoldani. A balin mesterséges szaporítása és ivadéknevelése 1975-től folyik a százhalombattai Temperáltvizű Halszaporító Gazdaságban (Lévai 1976). Az alkalmazott technológia kisebb módosításokkal a ponty indukált mesterséges szaporítását, Zuger-edényes keltetését és tógazdasági előnevelését követi. A 30—40 napos előnevelési időszak alatt 3—5 cm-es balinivadékot állítanak elő. Bár a monokultúrában és a polikultúrában történő tógazdasági utónevelés is megoldott, a természetes vizek népesítésére napjainkban még többnyire a ragadozóknak könnyen áldozatául váló előnevelt ivadékot használják. A mesterséges szaporítás és ivadéknevelés tökéletesedésével a balin eljuthat olyan horgászvizekbe is, melyek tiszta vizűek, de a természetes ívóhelyek hiánya miatt nélkülözni kényszerültek ezt az értékes ragadozót (pl. kavicsbánya tavak). Sokan kevéssé értékesnek minősítik a balin húsát. Tény, hogy a kisebb példányok eléggé szálkásak, de maga a hús rendkívül ízletes, így csak az elkészítés megfelelő módját kell megtalálni. 75